Goldfarb, aki korábban a Soros Alapítványnak dolgozott és szoros kapcsolatban áll Borisz Berezovszkij iparmágnással is, biztos abban, hogy a merényletet olyanok követték el, akik nem számítottak arra, hogy a brit orvosok rájönnek a fertőzés okára és a sugárzás természeténél fogva a rendőrség fel tudja deríteni a radioaktív anyag útját.

A bizonyítékok alapján biztosra veszi, hogy bár Andrej Lugovoj azt állítja, a nyomozók nem tekintik gyanúsítottnak, ő és két társa, Dimitrij Kovtun és Vjacseszláv Szokolenko közül valamelyik csempészte bele a Millennium Hotel Pine Bárjában Litvinyenko teájába az izotópot. Az üzleti tárgyalás után a volt alezredes azt mondta, annak egyik részvevője “nem tetszett neki”.

Alex Goldfarb egyetértett az újságírókkal abban, hogy az orosz elnöknek nem érte volna meg kockára tenni nemzetközi hírnevét a nem különösebben veszélyes Litvinyenko meggyilkolásával. Belpolitikai szempontból más a helyzet és a jelenlegi nacionalista hangulatban nem árt Putyinnak az árulónak tekintett, a rendszert szüntelenül bíráló titkosügynök elhallgattatása.

Goldfarb egyébként nem a kormányt, hanem a titkosszolgálatokat hibáztatja. Litvinyenko Londonba menekülése az FSzB arculütése volt, hiszen ez volt az első eset, hogy egy volt ügynök nem az ellenséges szolgálatok segítségével, hanem magánemberként menekült Londonba és kapott politikai menedékjogot. 2000 óta első számú közellenségnek számított Moszkvában, mert megalázta és nevetségessé tette egykori kollégáit.Alex Goldfarb szerint Litvinyenko az elmúlt két évben már nem kapott támogatást Borisz Berezovszkij alapítványától, mely évi 10-12 orosz politikai menekültnek segít a letelepedésben. A család megélhetéséről rendkívül termékeny újságíróként, - elsősorban csecsen honlapok számára – és biztonsági szakértőként gondoskodott.

Litvinyenko szóvívője visszautasította Julia Szvetlicsnaja orosz politológusnak a The Observer lapban megjelent, semmilyen bizonyítékkal alá nem támasztott állítását, mely szerint Litvinyenko orosz oligarchák és korrupt hivatalnokok zsarolásával próbált meg pénzhez jutni. A nő egyike volt annak a kétszáz ismerősnek, akik Litvinyenko címlistáján szerepeltek és rendszeresen kaptak üzeneteket a mániákus elektronikus “tollforgatótól”.

(forrás: londoni tudóítónktól)