Magyarországon a nyilvánosság fókuszában hosszú évek óta a pártküzdelmek állnak. A pártharcok azonban nem a lényegről szólnak. Nem érintik, sőt, homályba burkolják korunk alapvető folyamatát: a nemzetközi gazdasági elit fokozódó túlhatalmát, amellyel szemben tehetetlenek mind a nemzetállami keretben szerveződő politikai erők, mind az értelmiségi elitcsoportok - írja Szalai Erzsébet új könyvéről Tanács István.

"Az újkapitalizmus - és ami utána jöhet..." című kötetében Szalai azt állítja, hogy a gazdasági versenyben a globális tőkének nincs hatalmi ellensúlya, amely így fokozódó mértékben fogyasztja a bolygó emberi és természeti erőforrásait, és e folyamatban felemészti saját, azaz mindnyájunk létfeltételeit.

Ez a folyamat olyan, mint egy szenvedélybetegség. Szalai Erzsébet szerint ténylegesen is egy szenvedély mozgatja az egyre kegyetlenebbé váló versenyt, ez pedig a befektetőnek a pénz iránti vágya - ez a szenvedély ugyanis kielégíthetetlen: minél nagyobb mennyiségű pénzt termel, azt megint csak pénztermelésre használja. És nem tud leállni.

A könyv nem csak a jelenkori borús folyamatokat tárgyalja, hanem áttekintést ad azokról a modellekről és kísérletekről, amelyek a kapitalizmus reformját vagy egy új rendszer kialakítását célozzák.

Közlünk egy részletet a könyvből, amely azt mutatja be, hogy miként a szocializmus is egyetlen elv jegyében vezérelte a társadalmi életet, úgy az újkapitalizmusban sem valósul meg a társadalmi életben az érvényesülő értékek sokszínűsége és pluralizmusa. Ma is azt látjuk, hogy az élet minden területe egyetlen uralkodó elvnek, értéknek rendelődik alá. És miként a szocializmus életképtelen volt, az újkapitalizmus zsákutcába fut emiatt. Az egyetlen elvre építkező vagy építkezni akaró társadalmak önnön uralkodó elvük ellen fordulnak. Ma azt látjuk, hogy a szabadpiaci racionalitás gazdasági monopóliumokat hozott létre,  amelyek azután irracionális erőként hatva megkérdőjelezik a szabadpiaci racionalitást.

Az irracionalitás uralma című fejezetet Szalai Erzsébet új könyvéből itt olvashatják.

Részletek a vitából (a teljes szöveg fórumunkon olvasható)

GEOGEO: (...) A baloldaliság ma is a "másik" oldalon lévők képviseletét jelenti, de az "oldalak" azonosítása nem egyszerű. Mert ha a tőke van az egyik oldalon, akkor a kisnyugdíjasok befektetési alapja is? (...) Sokan az anti-globalistákkal azonosítják a baloldalt - ezt nem tenném. Akkor sem, ha kritikájukban nagyon sok az igazság: a "nemzetközi" tőke az, mely a profitja érdekében képes gyermekmunkát igénybe venni, esetenként diktatúrákat és puccsokat támogatni, s veszélyeztetni a természetet; "ő" az, "aki" monopol helyzetet akar kialakítani, hogy minél kisebb legyen a profitszerzés korlátja. Nem tenném, mert tőke és piac nélkül - emberi, de legalább is egyéni léptékkel mindenképp belátható időn belül - nem tudom elképzelni a működő világot, a világ működését.

SZALAI ERZSÉBET: - Kedves Geogeo, (...) nem hiszek az értékmentes tudományban, ezért előre rögzítem  értékeimet. A baloldaliság lényege szerintem nem egy ideológia, hanem egy sajátos attitűd: a baloldali ember erősek és gyengék harcában ösztönösen is a gyengék oldalára áll. Ez egy saját magam számára definiált baloldaliság. Ebben az értelemben egy mélyen hívő egyén is baloldalinak tekinthető, ha életvitelében ezt a normát követi. Vagy: hiába ortodox marxista például valaki, ha autoriter magatartást mutat, ha tekintélytisztelő, akkor valójában nem tekinthető igazi baloldalinak.

Más: egyetértek önnel a kultúrák közeledésének fontosságával, ami magában foglalja a nemzetköziesülést. Ezért nem vagyok antiglobalista, hanem globalizációkritikus. Utóbbiak a valóban elkerülhetetlen és alapvetően pozitív nemzetköziesülésnek új kereteket, kereteket akarnak adni.

A nemzeti szintű válaszkísérletről: egyetértek Önnel, különösen egy olyan félperifériás ország számára, mint Magyarország, ennek lehetőségei rendkívül korlátozottak. Többek között erről szól a nemrég Brüsszel által kikényszerített megszorító csomag, üdv, SZE

BITTÓ ZOLTÁN:  (…) nem értem miért kell görcsösen ragaszkodni idejétmúlt fogalmakhoz, azokra építve keverni össze valamiféle katyvaszt, amellyel aztán az érveket próbálja megtapasztani.
Globalizációról meg spekulációs tőkéről beszél, ami burzsuázia itt, ott meg már mint befektetők, hogy jön a XXI. század elején Marx ahhoz, hogy véleményt mondjon a mai világunkról (…)  Nemzetközi tőkéről ír, ami hol burzsoázia, hol befektetők, hol meg spekulációs tőke. Melyik? Észreveszi bárki is, hogy a nemzetközi tőke, a befektetésre vadászó nagyvállalatok mögött a nyugati "(új)kapitalista" országok nyugdíjalapjai állnak, meg a kényszer, hogy az emberi élethez hozzátett plussz 10-20 évet, amelyet az elmúlt évszázad "termelt" ki (igaz nem mindenhol), finanszírozni tudják. És az nem elég, hogy bankbetétben tartják... Feudális urak lennének Nyugat-Európa magánnyugdíj pénztárakba befizető, később onnan - inaktív korukban - biztos megélhetést remélő százmilliók?

SZALAI ERZSÉBET: (...) a liberálisok, neoliberálisok közös gondolati korlátja, hogy a tőke és a piac mozgásformáit természeti törvényekként tételezik. Ezért hajtogatják állandóan, hogy "nincs más", vagy "nincs visszaút". A szocialisták - részben valóban Marx nyomán, akit csak a hazai provincia akar kitagadni a szellemi életből, ellenben nyugaton minden valamirevaló egyetem Marx tanszéket tart fenn, egy társadalomtudományi kurzust a marxizmusból való vizsga nélkül nem lehet elvégezni - erről másként vélekednek. Magam úgy látom, hogy a mára ellensúly nélkül maradt globális tőke elkezdte felfalni önnön létfeltételeit, a humán és ökológiai erőforrásokat, ezzel összefüggésben erősödő túltermelési válságot, de ami ennél is rosszabb, már a kizsákmányolás tárgyának sem tekintett "felesleges" emberek tömegét hozza létre. Magam, aki a 80-as években még piachívő reformközgazdász voltam, ma már úgy látom, hogy ez a világ elviselhetetlen és tarthatatlan. Nem hiszek ugyan a marxi szükségletek szerinti elosztásban, de egy olyan új termelési-társadalmi modellt képzelek el, mely a javakat a mainál jóval egalitáriánusabban osztja el, és mindenkinek ad munkát. És nem pusztítja a környezetet. Egyébként sajnálom, hogy cenzorért kiállt nézeteimmel kapcsolatban, ez igazán nem méltó egy liberálishoz... Üdv, SZE

LÁSZLÓ CAPREZ: - Egy sor komoly tanulmány valamint egyéb OECD-indikátorok bizonyítják, hogy olyan országokban, ahol fejlett demokrácia uralkodik ott a kapitalizmus is prosperál. Fogalmak mint kapitalizmus, demokrácia és jólét édestestvérek. Az egyik legjobb példa erre Írország. Az állam feladata, olyan keretfeltételek megteremtése, ahol a kapitalizmus (versenypiac) kialakulhat, hogy az embereket jóléthez juttassa. A pénz oda folyik, ahova érdemes befektetni. (Ahol a befektetés megtérül!) ha nem térülne meg a befektetés, akkor senki sem beruházna. Nem keletkeznének munkahelyek, jövedelem, fogyasztás stb. Magyarországon alapvetö szemléleti és politikai probléma van. Nem gondolja, hgy inkább ezt kellene tematizálni?

SZALAI ERZSÉBET: - A mai kapitalizmus valóban egy új szakasz a kapitalizmus történetében. Ennek egyik jeleként egyre több országban - Magyarországon az utóbbi években mindenképpen - viszonylag magas GDP növekedési ütem, beruházások és export mellett is stagnál a foglalkoztatottság és növekszik a munkanélküliség. Mert a túltermelési válságra és a profitráta sülyedő tendenciájára a tőke élőmunka-kiváltó beruházásokkal reagál, ami egyrészt munkaerőelbocsátási hullámokkal jár - másrészt csak tovább mélyíti a kiinduló problémát.

Még valamit: Nem állja ki a valóság próbáját az a tétel, hogy ahol "piacgazdaság" van, ott automatikusan demokrácia is. Elég csak Kínára gondolnunk, ahol élő rabokból operálnak ki ujrabeültetésre szánt szerveket. És az egyre inkább piaci gazdaságuk "dübörög"...

PETRÓ KÁROLY: (…) - úgy emlékszem, néhány hete, a 2006 őszi szélsőjobboldali zavargások kapcsán ön meglehetősen kínos magyarázkodára kényszerült, mert nem sikerült időben visszavonatnia a nyilvánvalóan elfogadhatatlan irányba csúszó tüntetéseket és tüntetőket támogató nyilatkozatot. Jól emlékszem? Ha igen - és ha nem, akkor is - arra kérem, a változások érdekében vigyázzon személyes politikai hitelére, továbbra is tartsa távol magát az antiglob köntösben szívesen megjelenő szélsőjobboldaliaktól.

- Egy interjúban a most küszöbön álló megszorításokat és rendszerátalakító reformokat egyetlen tollvonással áthúzta, mert úgy ítélte meg, hogy mindez nem más, mint a munkaerő újratermelési költségeinek megfizettetése magával a rosszul fizetett munkaerővel. Ezzel a nyilatkozattal azt a látszatot keltette, hogy semmilyen lépésre nincs szükség a jóléti rendszerek finanszírozhatósága érdekében. Valóban így gondolja?

Ha nincs rövid távú, azonnal kiharcolható és bevezethető alternatíva a globkrit mozgalom kezében, akkor rövid távon is képessé kell válniuk a reális elemzésre. Egyes ügyek mellett ésszerű szakmai elemzés alapján kiállhatnak, másokat így hitelesebben opponálhatnak.

SZALAI ERZSÉBET: Szeretném megnyugtani: neveltetésemnél fogva mindenféle szélsőjobboldaliságtól tökéletesen védett vagyok. Jól érzékelem magam is azt, amit említ: egyre gyakrabban ölt manapság "antiglob" köntöst eme szélsőjobboldal. Többek között ezért is hangsúlyozom mindig: nem antiglobalista - tehát nemzeti elzárkózást hirdető - hanem globálkritikus vagyok.

Ha a könyvemet elolvassa - amit őszintén remélek - látni fogja, hogy mindenféle, a hatalom antidemokratikus, erőszakos megragadásán alapuló társadalmi változást, változtatást elutasítok. Azokat a jelenlegi kapitalizmus méhében szervesen megszülető folyamatokat keresem, amelyekre építkezve egy alapjaiban már társadalom felé haladhatunk. Ilyen többek között a "tudásáru" előtérbe kerülése, melyet jellegénél fogva sokkal kevésbé "érdemes" birtokolni, mint a hagyományos árukat, hiszen a tudás átadás közben nem kopik, hanem éppenhogy gyarapszik. Vagy ilyen a testre szabott tömegtermelés térhódítása, vagy az új munkavállalási formák elterjedése, mely eredményezheti a dolgozók nagyobb kiszolgáltatottságát - de a kreatívan felhasználható szabadidő megnövekedését is. Mindig hangsúlyozom: a pozitív irányú változások lehetősége éppen úgy "benne van" a jelenlegi rendszerben, mint egy katasztrófaforgatókönyv megvalósulása. Az a kérdés, hogy melyikra lesz effektív társadalmi nyomás. Ezért tulajdonítok kiemelt jelentőséget a globálkritikai mozgalmaknak - melyek nyugaton tökéletesen zártak mindenféle szélsőjobboldal felé.

Ami a magyar helyzet rövidtávú kezelését jelenti: az elmúlt hónapokban többször leszögeztem, hogy bár a kialakult válság egy globális válság lokális megjelenése, kezeléséhez azonnal hozzá kell kezdeni. Ezért javasoltuk Galló Béla barátommal többek között a progresszíven arányos közteherviselést - az elkerülhetetlen megszorítások ilyen struktúrájú elosztását - valamint azt, hogy a térség országai közösen lépjenek fel a globális tőke diktátumai ellen.

KURCZ ÉVA: Befolyásolná-e - és ha igen, hogyan - az Ön által leírt folyamatokat, ha a nők nagyobb szerepet kapnának a (gazdasági/ politikai) döntéshozatalban?

SZALAI ERZSÉBET: Ha a mai magyar társadalmat nézem, akkor talán nem elfogultság azt állítanom, hogy szétesőfélben lévő országunkat ma már csak szinte a női szívek tartják össze. Mégsem gondolom azt, hogy a női tulajdonosok és menedzserek előtérbe kerülése alapjaiban változtatna a mai elidegenedett viszonyokon: a probléma nem a tulajdonosok és menedzserek személye, személyes tulajdonságai (nem egy igen kiváló, kedves ember található közöttük), hanem a tőkeviszony, pontosabban az ebből fakadó sajátos gazdasági és társadalmi tendenciák. A tőkefelhalmozásnak eme viszonyból fakadó törvénye, mely nem ismer önmaga elé állított akadályokat a személyes énhatárokat is kikezdő terjeszkedésben.

IZSÁK: Nyugat-Európában - de másutt is - mozgalom bontakozott ki az úgynevezett garantált alapjövedelem elfogadtatására. Németországban érdekes módon a kereszténydemokraták, míg Ausztriában a szociáldemokraták karolták fel. Mindkét országban a katolikus egyház egyes személyiségei is támogatják. Ön mit gondol erről az elképzelésről, amelynek lényege, hogy minden polgár, születésétől haláláig meghatározott, az emberhez méltó élethez elengedhetetlen alapjövedelemben részesülne, anélkül, hogy rászorultságát igazolnia, vagy az alapjövedelmet (Grundeinkommen) kérvényeznie kellene. Az elképzelés szerint a modellt az adórendszer radikiális átalakításával, a fogyasztási adón kívül gyakorlatilag valamennyi adónem megszüntetésével finanszíroznák. A mozgalom híveinek meggyőződése, hogy megszűnne a munkanélküliség, viszont mindenki azzal foglalkozhatna, amihez a legjobban ért, amivel a leginkább szeretne - mert nem a megélhetésért kellene gürcölnie.

SZALAI ERZSÉBET: Kedves Izsák, eme mozgalom célkitűzéseivel tökéletesen egyetértek, a magyar alkotmányba is a jelenleginél jóval határozottabban és egyértelműbben be kellene építeni a szociális jogokat, ezen belül itt lenne az ideje meghatározni a szociális minimumot. Ide értve a lakhatáshoz fűződő jogot is.

Összegzésképpen: több hozzászóló feszegette a szenvedélyek kérdését. Egyikük meg is kérdezete, hogy szerintem mindenki szenvedélybeteg - tehát kielégíthetetlenül profiéhes, fogyasztói mániás és munkaalkoholista - e mai világunkban. Válaszom röviden: igen, a "világtársadalom" tagjainak igen nagy része ezen irracionális szenvedélyek rabja. Könyvemben részletesen kifejtem, hogy a jelenlegi elidegenedettségen csak akkor tud az emberiség túllépni, ha ezekkel a szenvedélyekkel szemben egy másik szenvedélyt tud állítani (szenvedélyt csak egy másik szenvedély győzhet le). Ez pedig szerintem az embernek antropológiai adottságából fakadó megszüntethetetlen vágyakozása a közösség, közösségek iránt. Más oldalról: a magánytól való elementális félelme és a spiritualitás iránti megszüntethetetlen vonzalma.

Nagyon köszönöm a figyelmüket és az érdekes kérdéseket, elnézést kérek, hogy nem tudtam minden felvetésre válaszolni, üdvözlettel, Szalai Erzsébet

Szalai Erzsébet