A kormány szerint most végre a felzárkózás és a stabilizáció költségvetését terjesztették elő, de az ellenzék inkább megélhetési válságot és leszakadást emleget. A helyhatóságok jövő évi helyzetét illetően a két oldal véleménye között nem ekkora a különbség, bár még arról sem sikerült megegyezni, hogy a kormány szabályosan, vagyis az önkormányzati érdekszövetségekkel történt egyeztetés után, vagy anélkül nyújtotta-e be büdzsé tervezetét. Kormányzati források szerint többször is találkoztak, önkormányzati vezetők azonban úgy emlékeznek, hogy kész helyzet elé állították őket. Rózsásnak viszont a kormányoldal sem látja a helyzetet, igaz, ott legfeljebb nehézségekről beszélnek, míg az ellenzék állítja: a zömében jobboldali vezetésű helyhatóságokat büntetik és kiéheztetetik. S bár ez nem feltétlenül igaz, tény, hogy a települések jövőre gyakorlatilag egyetlen fillérrel sem kapnak többet a központi költségvetéstől, mint az idén. Ezzel szemben a kiadásaik jelentősen, több tízmilliárddal nőnek csupán az áfa, valamint a gáz és a villamos energia drágulása miatt.

A megyei önkormányzatok különösen rosszul járnak, s miután többségükben a Fideszé a közgyűlési többség – a kormányoldal erejéből Somogyban és Hevesben is csak a szűk döntetlenre futotta –, érthető, ha ellenzéki oldalon ezt büntetésként élik meg. A hivatalos magyarázat persze más: a megyék indokolatlanul sok feladatot vállaltak magukra. A fiskális szigor hatására most valóban kénytelenek lesznek újragondolni, hogy mit kezdjenek a kórházaikkal, középiskoláikkal, a múzeumokkal és a színházakkal. Az átengedett személyi jövedelemadó mértéke ugyanis csaknem a felére mérséklődik, és egyes normatív támogatások összege is csökken. Ez egy átlagos megyében legalább négy-ötszázmilliós mínuszt jelent, míg az áfa- és áremelések, a bérek legfeljebb részben kompenzált kötelező emelése, a hitelek terheinek növelése és más terhek hasonló nagyságrendű plusz kiadást okoznak. Ez együtt már közel van az egymilliárdhoz.

A legrosszabb helyzetben talán Borsod lehet: a megyei közgyűlés elnöke szerint kétmilliárddal, vagyis csaknem húsz százalékkal kapnak kevesebb állami pénzt, mint az idén. Ha ez igaz, a több mint ötven, megyei fenntartású intézmény egy részét be kell zárni. De nem csak ott kényszerülnek „racionalizálásokra”. A hiányt pedig súlyosabb ellátási zavarok nélkül csak úgy lehet csökkenteni, ha megpróbálják a nagyobb intézményeket – például kórházakat, iskolákat – a megyei jogú városokkal közösen működtetni. És folytatódik a maradék önkormányzati vagyon kiárusítása: több helyütt vizsgálják, hogy intézmény-összevonásokkal, miként szabadíthatnak fel értékesíthető ingatlanokat. Mindezek következményeként csak a megyék több ezer embert kényszerülhetnek elbocsátani.

A mintegy 3200 települési önkormányzat helyzete szerencsére nem ilyen drámai. Sőt, a központi költségvetésből származó bevételek – legalábbis az uniós források beszámításával – az ideihez képest 120 milliárddal nőnek, és megközelítik az 1600 milliárd forintot. (Egyébként a saját bevételekkel együtt az önkormányzati szféra 3100 milliárddal gazdálkodhat – igaz, 85 milliárdnyi hiányt eleve beterveztek a rendszerbe.) Ha viszont a kizárólag fejlesztésre fordítható EU-pénzeket figyelmen kívül hagyjuk, a támogatás csak nem egészen öt százalékkal emelkedik, vagyis a hét százalék körüli inflációra figyelemmel reálértéken csökken. Amennyiben eltekintünk a fővárosnak a 4-es metró építésére folyósítandó milliárdoktól, és a néhány nagyvárost érintő tömegközlekedési támogatástól is, a helyhatóságoknak szinte forintra ugyanannyi jut, mint az idén. Az infláció viszont minden száz forintból hetet elvisz, így a települések is nehezen kerülhetik el a leépítéseket.

Jövőre nominálisan is kevesebb jut a közoktatásnak: csupán a pedagógusok óraszámemelése révén nyolcmilliárdot spórol az állam, további hárommilliárdot meg a gyerekek számának csökkenése miatt von el. Kevesebbel támogatják a közművelődést, a szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatásokat, de az önkormányzatok működését is, míg egyes pénzbeli szociális juttatások és jövedelempótló támogatások nőnek. A normatívák lefaragása elsősorban a saját bevételekkel nem, vagy alig rendelkező kistelepüléseket sújtja, akik az inflációs veszteséget sem képesek kompenzálni.

A kormány még két, barátságtalannak tűnő lépést tett. Az egyik, hogy az szja helyben maradó hányada tízről nyolc százalékra csökkenhet, és ezzel a helyhatóságok szabadon felhasználható bevétele több milliárddal lesz kisebb. Az sem feltétlenül szerencsés, hogy jövőre a fejlesztési pénzek jelentős részéről a megyei területfejlesztési tanácsok helyett a kormány emberei által vezetett regionális fejlesztési tanácsok döntenek majd.

Önkormányzatok bevételei 2005-2007. között (milliárd Ft)