Infarktusa lehetővé tette számára, hogy ismét megcsúfolja az igazságszolgáltatást. Miként a múlt évben is, amikor az Egyesült Államokban kiderítették, hogy a Riggs Bankban és a portugál Espirito Santo Bank miami leányfiókjánál s néhány további pénzintézetnél majd 40 millió dollárnyi vagyont halmozott fel titkos számlákon.

Egy desaparecido (eltűnt) anyjának a TV-Chile kamerái előtti szavai foglalják össze a több mint háromezer áldozat hozzátartozóinak az érzelmeit, akiknek egykor azt mondták: "a marxista rák elleni keresztes hadjárat" volt Pinochet puccsa 1973. szeptember 11-én, mindössze 19 nappal azután, hogy Allende megbízta a tábornokot a hadsereg vezetésével. A santiagói székesegyház kapujánál - ahová mindennap elmegy meggyilkolt fia lelkéért imádkozni ez a 78 éves katolikus asszony - kifakad: - Ez a rabló, áruló, megalkuvó és gyáva halála. Remélem, hogy a túlvilágon várják majd a lelkei azoknak az embereknek, asszonyoknak, gyerekeknek és öregeknek, akiket az ő parancsára kínoztak és gyilkoltak meg. Ott várják majd csendben, hogy aztán hagyják belezuhanni a pokol legmélyebb üstjeinek forró vizébe...

Chile történetének leghoszszabb ideig (1973-1990) egyszemélyi hatalmat gyakorló vezetője az elnyomás kereteit "a hazának a kommunizmustól való megmentése" ürügyén hozta létre. Latin-Amerikában elsőként vezette be erőszakkal a neoliberális rendszert. A győzelem ára: 3000 meggyilkolt és eltűnt, 35 ezer megkínzott, a száműzetés miatt fájdalmasan szétszakított család. Pinochetet diktatúrája során feltétel nélkül alkalmazkodó tisztikar vette körül, miközben jobb esetben nyugdíjba küldte vagy fizikailag megsemmisítette azokat a tábornokokat, akiktől tartott. Egyikük volt Alberto Bachelet, a légierő tábornoka, Allende egykori munkatársa, akit annyira megkínoztak, hogy a börtönben halt meg, miközben lánya, a jelenlegi elnök, Michelle Bachelet emigrációba kényszerült.

A demokrácia hamvain Pinochet elrendelte a köztársaság újjáalapítását, amely végzett a jóléti állammal. Privatizáltak, olcsón magánkézbe kerültek az állami vállalatok, amelyekkel beindult a neoliberális gazdaság "chilei modellje", azzal az ürüggyel, hogy megszüntessék az Allende-kormány időszakának ellátási nehézségeit.

1973. szeptember 10-én, egy nappal a puccs előtt, ügyeletes voltam a Monedában. Kimentem a palota környéki utcákba, valóban nehéz volt húst, halat, cukrot vagy rizst kapni. Az ellenzéki sajtó a kormányt vádolta, miközben valójában a sztrájkoló fuvarozók segítségével az ellenzék élelmiszert halmozott fel, hogy káoszt teremtsen. Két nappal a puccs után az emberek nem hittek a szemüknek: az üzletek tele voltak áruval.

Pinochet hatalomra kerülése után nyíltan hirdette, hogy a spanyol caudillo, Francisco Franco nagy csodálója. S miként Franco négy évtizeddel korábban, most Pinochet mutatkozott messianisztikus szerepkörben. Kormányzása első éveiben tanácsadói a neoliberális modellt indították be, privatizálták a társadalombiztosítást, a közoktatást és a közegészségügyet.

A diktátor halála szükségszerűen lezár egy történelmi fejezetet, miként az életünkben is egy szakaszt. Számtalan üzenetet váltottam régi chilei barátaimmal, sokukkal együtt dolgoztunk Allende stábjában. Az üzenetekben leggyakrabban az 1970-1973 közötti "felejthetetlen, bátor kísérletről" esik szó, tele elkötelezettséggel, eszmékkel, energiával, áldozatkészséggel. Ez volt az én, a mi nemzedékünk Chilében.

Az Allende-kormány idején a köztársasági elnökség nemzetközi információs osztályának a vezetője

Ezen az archív felvételen Augusto Pinochet még hadsereg-fõparancsnok, aki kevéssel késõbb elnöke, Salvador Allende (jobboldalt) ellen hajt végre puccsot F