A jó közérzet sebészete?
Több mint kétszer nagyobb az átlagosnál az öngyilkossági arány a plasztikai műtéten átesett páciensek körében - állítja egy Rhode Island-i pszichiáter, Rachel Nowak a New Scientist brit hetilap hasábjain. Az Egyesült Államokban, Svédországban, Dániában és Finnországban végzett négy felmérés adatai szerint 22 ezer műtött közül 58-an kíséreltek meg véget vetni életüknek, míg az országokra jellemző arány szerint számuk nem haladhatta volna meg a 25-öt.
Ahogy minden más műtétre, a plasztikaiakra is igaz, hogy nem teljesen kockázatmentesek. Az olyan veszélyekről, mint a sebek esetleges fertőződése, elvileg minden leendő páciens teljes körű tájékoztatást kap orvosától, a lelki terhekről azonban Nowak szerint ritkán esik szó. Nem tudjuk, hogy a szépség fontosságát hangsúlyozó kultúránk az emberek lelki egészségét pontosan mekkora veszélynek teszi ki, mint ahogy azt sem, hogy az eredményes műtét hosszú távon valóban javítja-e lelkiállapotunkat.
Nem meglepő, hogy a plasztikai sebészek kése alá fekvők az átlagosnál ritkábban elégedettek a testükkel. Ennél többet mond az a pennsylvaniai felmérés, amely szerint az esztétikai beavatkozásra jelentkezők 18 százaléka szed valamilyen pszichiátriai gyógyszert, legtöbbjük depresszió ellen. A plasztikai műtétek másik típusára, az égési vagy baleseti sérülések utáni helyreállító műtétre váróknál ez az arány csak 5 százalék.
Az elégedettségi vizsgálatok azt mutatják, hogy a páciensek nagy részének tetszik a végeredmény, legalábbis rövid távon. A mellnagyobbításon átesett nők testképe a műtét után 1-2 évvel még az első napokban érzettnél is pozitívabb. Arról azonban alig tudunk, hogy később ez a kép miként alakul, mint ahogy arról sem egységesek az adatok, hogy milyen a páciensek önbizalma, milyennek érzik életük minőségét, vagy hogy milyen gyakori körükben a depresszió.
Az Egyesült Államokban és a skandináv országokban végzett, már említett négy vizsgálat eredményei pontosabbak az elégedettségi vizsgálatokénál. A szilikonbeültetéses mellnagyobbításon átesett nők - a természetes méreteikkel megelégedőkhöz képest - több mint kétszeres öngyilkossági aránya lehet, hogy alábecsült adat, hiszen sokszor az is öngyilkosság, ami nem annak látszik. Bethesdai onkológusok például egy nagy amerikai felmérés adatait tüzetesebben elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy a plasztikai emlőműtéten átesett nők gyakrabban szenvednek halálos közúti balesetet - ezek egy része akár öngyilkossági szándékkal is történhet.
Ne gondoljuk, hogy csak a nők vannak veszélyben - teszi hozzá a pszichiáter. Egy St. Louis-i plasztikai magánsebész saját tapasztalatai alapján azt állítja, hogy az orr- vagy péniszplasztikán átesett fiatal férfiak a leghajlamosabbak önmaguk ellen fordulni.
Nehéz megmagyarázni, hogy mi állhat a fokozott öngyilkossági hajlam hátterében. Vannak, akik egyenesen kétségbe vonják az eddigi eredmények általánosíthatóságát. Ők azzal érvelnek, hogy ma már sokkal jobbak az implantátumok, kifinomultabbak a műtéti technikák (így ritkább, hogy az operáció nem úgy sikerül, ahogy eltervezték), és sokkal inkább odafigyelnek a betegre, mint néhány éve, amikor a mostanra publikált vizsgálatok zajlottak.
Az is lehet, hogy maga a szilikonbetét a ludas. A belőle kiszivárgó vegyületek megváltoztathatják az agy kémiai működését, közvetetten fokozva ezzel az öngyilkosságra való hajlamot. Egy másik elképzelés szerint azok a nők, akik mellük megnagyobbítása mellett döntenek, eleve gyakrabban folytatnak önpusztító életmódot. (Ezt egyébként a haláloki statisztikák megerősíteni látszanak.)
A legvalószínűbb azonban talán az, hogy azok, akik testük megváltoztatása mellett döntenek, eleve hajlamosabbak az öngyilkosságra, vagy azért, mert olyan a személyiségük, vagy mert valamilyen pszichiátriai betegségük is van, aminek jelentőségét a plasztikai sebész alábecsüli, esetleg észre sem veszi. Ezt megerősítik azok a dán adatok, amelyek szerint a mellplasztikát kérő nők 8 százalékának kórelőzményében szerepel neurózis és pszichiátriai kezelés. A később öngyilkosságot elkövetők közül pedig minden másodikra igaz ez. Az viszont az utólagos elemzésekből már sosem fog kiderülni, hogy vajon a műtét végeredményével való elégedetlenség volt-e az utolsó csepp a pohárban, vagy valami más...
Riskó Ágnes, az Országos Onkológiai Intézet klinikai szakpszichológusának tapasztalatai szerint lehet bármenynyire indokolt a plasztikai sebészeti beavatkozás, az további bajok forrásává is válhat. A páciens szerinte újabb és újabb műtéteket kérve akár "függővé" is válhat. Ez egybevág Nowak állításával, aki szerint sok páciens szenved testképzavarban, azaz a külső szemlélő számára teljesen jelentéktelennek tűnő okok miatt elégedetlen testével vagy annak egy részével. Ha mégis sikerül olyanná tenni az érintett testrészt, amilyennek szeretné, akkor egy másik miatt kezd el aggódni. Ilyenkor a kozmetikai beavatkozás többet árt, mint használ, hiszen a probléma nem fizikai, hanem szellemi. Ezek az emberek ráadásul különösen hajlamosak az öngyilkosságra: egy előzetes vizsgálat adatai szerint az átlagpolgárhoz képest 45-szörös esélylyel vetnek véget életüknek. Egyesült államokbeli adatok szerint az ottani egyetemisták 2,5 százaléka küzd testképzavarokkal, Németországban pedig egy idén publikált közlemény a teljes népesség 1-2 százalékára teszi azok arányát, akiknek erre utaló tünetei vannak. A testképzavarral küzdők háromnegyede esztétikai műtéttel keres kiutat betegségéből. Riskó Ágnes ezért indokoltnak tartaná a plasztikai sebészek és a szakpszichológusok vagy pszichiáterek együttműködését, azaz hogy lélekgyógyász szakemberrel is találkozzon a páciens a műtét előtt.
Persze sok plasztikai sebész megpróbálja felmérni leendő páciense "pszichés alkalmasságát" a műtétre, de még az ő fejükben is jobban tudatosítani kell a testképzavar és a többi pszichiátriai kórkép fogalmát - állítja Nowak. A Harvard Egyetem orvosi karának munkatársai a következőt tanácsolják: "Próbálják meg kideríteni, mi a páciens motivációja. Ne operáljanak olyanokat, akik szokatlanul sokat várnak a beavatkozástól, vagy azt gondolják, a műtét megváltoztatja életüket. A beteg szenvedésének oka álljon a középpontban, és a sebész, ha kell, ne szégyellje pszichológus segítségét kérni."
A plasztikai sebészet a jó közérzet sebészete - vallja dr. Sas György, aki maga is az iménti elvek szerint vezeti budapesti klinikáját. Sokéves, több ország - köztük az Egyesült Államok, Mexikó, Franciaország, Svájc - klinikáin szerzett tapasztalata alapján sem tud depressziós vagy öngyilkos beteget említeni praxisában. Az ellenkezőjét azonban gyakran tapasztalja: vendégkönyvébe sok páciens jegyezte be, hogy esztétikai műtétje óta énképe, önbecsülése, életminősége javult. A főorvos szerint a lényeg az, hogy a páciens érezze, mit lehet megvalósítani, és mi a vágyálom. Ennek az első beszélgetéskor ki kell derülnie. A szilikonbetétek oki szerepét teljesen kizártnak tartja a lelki bajok kialakulásában: a mai gyártmányok a legerősebb ütésre sem szakadnak, nincs tehát veszélye a kémiai anyag testbe szivárgásának.
Az amerikai és skandináv adatok, illetve a magyar tapasztalat közötti különbségek oka a főorvos szerint a fejlettebb országok lakosságának nagyobb igénye. Az Egyesült Államokban szabadabb a gondolkodás, merészebbek a vágyak.
