Nem lehet olyan rossz, hogy ne legyen jobb
1. - Mennyit vontak le az én pénzemből nyugdíjra, SZTK-ra, hát hová lett az a pénz? Azt kívánom, hogy akik így gondolkodnak az öregekről, dupla ilyen fájdalmuk legyen idős korukban, mint nekem most - átkozódik egy idős asszony a rendelőben. A recepciós hölgy türelmesen hallgatja, időnként békíti. A főváros egyik háziorvosi rendelőjében vagyunk, a Tátra utcában. Tisztaság, nyugalom, a falakon tájékoztató feliratok: hogyan lehet jelentkezni influenza elleni védőoltásra, hol van a mammográfiai rendelés, hol a betegjogi képviselő. Látszólag minden rendben.
- Ez csupán a felszín - jegyzi meg dr. Langermann István vezető főorvos. - A rendelő valóban szép, az önkormányzat most költött rá 50 milliót. Mégis azon gondolkodunk, hogy az egészet abbahagyjuk, mert már most is elviselhetetlen nyomás alatt vagyunk. Felülről az iszonyúan növekvő adminisztrációval, alulról a betegek egyre több panaszával. Mindennap le kell olvasnunk a hűtőszekrény hőmérsékletét, és az aláírásunkkal igazolni, hogy alkalmas védőoltás tárolására. Kódokat írunk betegségekről és gyógyszerek kémiai összetételéről, az utóbbira van ugyan egy szoftver, csak éppen hibás, ezért nekünk kell kibogarászni, hogy mondjuk a szívgyógyszer kálium-magnézium-asparaginsavat tartalmaz. Ez rengeteg időt vesz el a gyógyítástól. Az is rémes, amit a közgyógyellátással művelnek: az egyik betegem nyugdíja 42 forinttal haladja meg az engedélyezett szintet, hiába levelezgettünk az érdekében, elutasították. S akkor még nem beszéltem a vizitdíjról: úgy érzem, megszégyenítenek vele, mintha ennyit érne csupán a munkánk.
2. A Szent János Kórház laboratóriumában nyitott ajtó mögött három széken veszik a vért, aki akarja, láthatja, nem lazsálnak. Néhányan bent is állnak, de sokkal többen az előtérben. Ez már nem is sor, hanem tömeg. Az emberek csak állnak némán, fogják a beutalót, kezükben a sorszámozott műanyag pohár vagy fiola, és lassan lépegetnek előre.
A falon az egészségügyi szakszervezet hírlevele, amely sorolja az egészségügy közkiadásait: Magyarország 348 dollár fejenként és évente, Csehország 461, Németország 2066.
Kollányi Gábor, a Szent János Kórház laboratóriumát is üzemeltető Prodia Rt. vezérigazgatója és tulajdonosa nem pesszimista. Szerinte nem lehet olyan rossz egészségügyi reformot csinálni, ami ne lenne jobb annál, ami most van. Csak egy példa: mivel az OEP havi fix összeget ad a laboratóriumi szolgáltatásokra - függetlenül attól, hogy ezekből hányat végeznek el -, nekik persze az lenne a jó, ha kevesebb vizsgálatot kérnének az orvosok.
3. Elterjedt a hír, hogy aki mammográfiai vizsgálatra akar menni, már csak 2008-ra kap időpontot. Nem így van: a Kapás utcai rendelőben tízperces időközökkel hívják be az aszszonyokat. Időt lehet kérni faxon, telefonon vagy interneten. Az asszisztensnő egy héten belül is tud adni. A nők a rossz hírek hallatán még az idén túl akarnak esni a vizsgálaton, így naponta 70-90 szűrést végeznek.
4. A gyógyászati segédeszközök boltjában az eladón kívül egy teremtett lélek sincs. Aki betért, az is dolgavégezetlenül ment el, mert ingyen már nem kaphatta meg a közgyógyellátásra a pelenkát. Magyarországon félmillióan szenvednek akaratlan vizeletszivárgástól. A szagot is megkötő pelenka hiányában a családok nem győznek takarítani, szellőztetni... A pelenkák december elsejétől még receptre is több mint hétezer forintba kerülnek, vagy még többe. Dr. Tenke Péter, a Dél-pesti Kórház urológus főorvosa szerint ezzel a döntéssel még csak nem is spórol az egészségügy. A legnagyobb baj, hogy így újra visszatérnek a betegek katéterezéséhez, ami látszólag olcsóbb ugyan, de hoszszabb távon a sok szövődmény és a fertőzésveszély miatt nagyon sokba fog kerülni.
5. Dr. Német Attila, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke úgy beszél az Országos Pszichiátriai Intézet sorsáról, mint aki feltartja kezét: vigyék a telket, a házat, ha annyira akarják, de a szakmát és a betegeket hagyják élni. Hiszen az elmúlt két évben a nyolcszáz magyar pszichiáter közül száz külföldre ment már.
6. A Szabolcs utcai kórház - mai nevén az Országos Gyógyintézeti Központ - szűk folyosóin türelmesen ülnek a betegek az ambulancián. Mindenkinek van egy csodás története X. vagy Y. professzorról, aki még időben észrevette, mi a baj, és megtalálta a helyes gyógymódot. Ilyen mondatok járják: Nélküle talán már nem is lennék itt, neki köszönhetem, hogy mégis megszülhettem a lányom, ő jött rá, mi az igazi baja a férjemnek...
A Szabolcs utcai kórházban most minden bizonytalanná vált, annyit tudni: a kardiológiai részleget a MÁV Kórházhoz, a hematológiát a Honvéd Kórházhoz csatolják. Tegnap sajtótájékoztatón mutattak be itt egy - az országban egyedülálló - digitális mammográf készüléket. Mintha minden a normális mederben folyna.
- Hatalmas szellemi tőke van nálunk, de semmilyen terv nem született arra, hogy mi történjen ezzel a tudással - mondja egy névtelenséget kérő orvos. - Teljes az összevisszaság és a fejetlenség. Vegyék már észre: ez a kórház a felnőttbetegségek 95 százalékát jól működő egységben el tudja látni. Lehet vitatkozni az ágyszámról, tavaly 33 ezer beteg feküdt itt, de szakmailag súlyos vétség lenne szétverni ezt az egységet. És vétek volna elvenni az emberek hitét.
