Október 26-tól látható a fények városában az a szabadtéri fotókiállítás, amelyet az 1956-os magyar forradalom egyik, mára világhírűvé vált francia áldozatának, Jean-Pierre Pedrazzininek a munkáiból válogattak, és amelyet a nagy érdeklődésre való tekintettel most meghosszabbított nyitva tartással, december 15-ig láthatnak a párizsiak és a turisták. A tárlatot a legszerényebb becslések szerint eddig legalább tízezren látták, ami páratlan egy magyar kiállítás esetében. A párizsi Saint Germain des Prés-Odéon negyedben, a mindig zsúfolt Luxembourg kert szomszédságában bemutatott kiállítás a Párizsi Magyar Intézet és a Paris Match összefogásával jött létre.

Jean-Pierre Pedrazzini képei 1956-ban bejárták a világot. Akkor megmutatták a valóságot, azóta szembesítik a nyugati nagyhatalmakat a tétlenségük következményeivel. Ma már az egész világ meghajol az 1956-os forradalom és szabadságharc eszmeisége, hősei előtt. A kiállítás azonban nemcsak a magyarok előtt tiszteleg, de a harcokban elesett, utóbb rendhagyó módon becsületrenddel is kitüntetett 29 éves fotós életének utolsó napjait is megörökíti. A budapesti közönség e sorozatot 2003-ban tekinthette meg.

Jean-Pierre Pedrazzini

Jean-Pierre Pedrazzini Párizsban született 1927. január 30-án, svájci-francia családban. Nizzai és neuchâteli tanulmányai befejeztével, huszonegy évesen került az akkori idők egyik legismertebb, legnagyobb példányszámú képes hetilapja, a Paris Match szerkesztőségébe. Vezető újságírók segítőjéből hamar sztárfotóssá emelkedett. Tíz év alatt bejárta a világot, Indokínától Egyiptomig, az Északi-sarktól a Kaukázusig. Igazi száguldó riporter volt: igyekezett mindenütt ott lenni, ahol történt valami. Paris Match megbizásából számos Kelet-európai utazáson vett részt.

1956-ban, a XX. kongresszus után egy pillanatra úgy tűnt, a Sztálint túlhaladó Szovjetunió közelebb kerül a világ másik feléhez. Jean-Pierre Pedrazzini nem politikai zarándokként akart a Szovjetunióba menni, mint a harmincas években oly sok nyugati baloldali értelmiségi. Inkább felfedezőként és autós turistaként. Barátjával, Dominique Lapierre újságíróval, feleségeikkel, egy „Paris-Match” feliratú autóval, a szovjet hatóságok által melléjük adott kísérővel 1956 nyarán tizenötezer kilométert tettek meg Moszkvától Grúziáig. Képes tudósításaik 1957-ben könyv alakban is megjelentek „En Liberté sur les Routes d’URSS” és „Russie portes ouvertes: photos de Jean-Pierre Pedrazzini” címmel.

A magyar forradalom hírére Pedrazzini azonnal Magyarországra indult, négy nappal a forradalom kitörését követően 27-én érkezett meg. Október 28-án Mosonmagyaróváron fényképezte a sortűz áldozatainak temetését, ezután Budapestre utazott. A harcok és a tűzszünet határán, a remény napjaiban érkezett a magyar fővárosba. Képein, amelyek bejárták a világot, ezt örökítette meg: a közeli tragédia emlékét és a remény felvillanását, a forradalom köznapi, névtelen hősei arcán.

1956. október 30-án reggel az összecsapás hírére a Köztársaság térre ment. A 29 éves fotóriporter részt vett a Köztárság téri összecsapások sebesültjeinek menekítésében is, ekkor szenvedett halálos sérüléseket. A Péterfy Sándor Utcai Kórházba szállították, ahol azonnal megoperálták. Állapota szinte reménytelen volt, és ő mindenáron haza akart menni. A szovjet invázió előestéjén repülőgépen Párizsba szállították. 1956. november 7-én Jean-Pierre Pedrazzini meghalt.

A Pedrazzini-emlékkiállítás Párizsban