Az egyházak a demokratikus átalakulás által létrejött átmeneti értékválságban, illetve az emberekre helyeződött lelki többletterhek hordozásában semmiféle iránymutatást, segítséget nem adtak, illetve nem adnak, ám minden helyzetet kihasználnak a társadalmi békétlenség szitására, az ország megosztására. Csak ekként tudom értékelni, hogy kiáltó szavukat kizárólag az egyházi intézmények visszaadásával, az egyházi támogatások értékével, illetve a politikai jobboldal támogatásával kapcsolatban hallatták. Nem hívták fel az állampolgárok figyelmét a társadalmi béke, az előítélet-mentes gondolkodás fontosságára, nem küzdöttek a társadalmi kirekesztések ellen, ezzel szemben egyszer sem mulasztottak el körlevelet kiadni a választásokat megelőzően, aláírást gyűjteni a Fidesz által támogatott ügyekben. Az egyházak a Fidesz hatalmi érdekeit követve nem támogatták az Európai Unióba történő belépést sem (Erdő Péter bíboros úr dicséretes kivételével), sőt kizárólag a csatlakozás veszélyeire hívták fel a figyelmet, szem elől tévesztve, hogy a nemzethez tartozás értékét semmiben sem múlja alul a nemzetek közösségéhez való tartozás értéke.

Az Orbán Viktor által vezetett Fidesz és a hozzá kötődő szélsőjobb mára már szinte polgárháborús viszonyokat idézett elő, megkérdőjelezve demokratikusan megválasztott kormányunk alkotmányosságát, illetve akadályozva a nélkülözhetetlen államháztartási reformok véghezvitelét. Az egyházak azonban még ilyen körülmények között sem érzik fontosnak bibliai küldetésük fontosságát, továbbra sem létezik az a jobboldali szélsőség, amely őket elhatárolódásra késztetné, sőt egyes egyházi szereplők még felelősséget is éreznek az ellentéteket szító rendezvényeken való részvételre. (Gondolok itt Balogh Zoltán református lelkész október 23-i, a Fidesz-nagygyűlésen elmondott beszédére.)

Az ő figyelmükbe ajánlom Ravasz László református püspök rádiószózatát (Reformátusok Lapja, 1957. március 31.), amelyben ezt mondja: "Bűnbánattal valljuk meg, hogy az egyház mint földi intézmény a kényszerűségén felül is engedte magát megkötöztetni a vele halálos ellentétben álló politikai hatalom erőszakától és cselekvéseitől, és emiatt örökkévaló lelki céljainak elérésében is kárt vallott. Az egyházak a nemzeti egység mindent átfogó keretében építsék a keresztény egyházak és hívő lelkek erkölcsi szolidaritását, különös tiszteletben tartván mindenkinek a meggyőződését és lelkiismereti szabadságát. A forradalomnak nemcsak a reakció az ellentéte, hanem az anarchia is. Még gondolni se merjen senki az elmúlt korszakok rendszereinek visszaállítására. A forradalom vívmányainak megőrzése és továbbfejlesztése, hibáinak megigazítása és igazságtalanságainak jóvátétele lehet egyetlen célunk. Életfeltétel, létkérdés, hogy mielőbb helyreálljon a rend és a nyugalom. Üdvözlet azoknak, akik az igazság és a szeretet magvetését végzik."

Hol vagyunk ma már ettől!

Dr. Kéri Ádám
Budapest