Szeptember 11-e egészen 2001-ig egy másfajta terror, az állami terror jelképe volt: annak, hogy 1973-ban Augusto Pinochet tábornok megpuccsolta Salvador Allende baloldali elnököt Chilében. Allende meghalt az elnöki palota védelmében.

Pinochet hosszú évekig tartó, tömeggyilkos diktatúrát vezetett be, véget vetve a demokratikus szocializmus latin-amerikai kísérletének. Nem derülhetett ki, mit eredményezett volna ez a kísérlet. Ahogy 1956-ban Magyarországon, úgy 1968-ban Csehszlovákiában, majd 1973-ban Chilében vetettek véget annak a próbálkozásnak, hogy demokratikus többpártrendszerben működjön valamilyen szocializmus. Az első két esetben a Szovjetunió, Chilében Amerika lépett közbe: ezt követelte a hidegháború kíméletlen logikája. Hiszen Magyarország és Csehszlovákia kísérlete a szovjetek, a chilei próbálkozás az amerikaiak érdekszféráját gyengítette volna – márpedig azt semmiképpen nem engedhették.

Pinochet a minap, közelgő halála láttán, vállalta a „politikai felelősséget”. Azzal érvelt, hogy hazafiságból, Chile széthullásának megakadályozása érdekében szegte meg esküjét és döntötte meg Allende törvényes kormányát. Arról nem beszélt, miért tette ezt hosszú és kegyetlen diktatúra bevezetésével és fenntartásával. Mit is mondhatott volna? Azt, hogy ilyen a világ?

Úgy tudni, a chileiek mindmáig megosztottak, helyes volt-e Pinochet 1973-as közbelépése, mármint abból a szempontból, hogy Allende kormányzása alatt az ország valóban szétzilálódni látszott. És Chile talán bekerült volna a szovjet birodalomba, amivel aligha járt volna sokkal jobban. Abban viszont egységes a vélemény, hogy a megtorlás nem menthető politikai, sőt hidegháborús érvekkel sem.

Pinochet ellen hosszú ideje próbáltak köztörvényes alapon bűnvádi eljárást indítani. Jobb híján. Hiszen politikai bűnökért szinte lehetetlen, emberiség elleni bűnök miatt pedig csak nagyon nehézkesen lehet egy volt államfőt bíró elé citálni. És ugye, a huszadik században Pinochet a diktátor tömeggyilkosok „ranglistáján” még az első húszba sem nagyon fér be. Akkor miért pont ő ne élt volna meg matuzsálemi kort, szabadlábon?

Utóélete, amely most megkezdődött, örök és jelképes figyelmeztetés lesz: meg kell változtatni a világot, ha az olyan, hogy „állami”, „politikai”, „eszmei” stb. okokból százezreket lehet megölni, száműzni és börtönbe zárni. Ő – talán, ez is vitakérdés - nyugodhat békében. De az biztos, hogy amíg ilyen a világ, addig mi nem maradhatunk nyugodtak.   

Augusto Pinochet