Már alakul az új Koszovó európai "gyámhivatala"
Az EU-gyámság előkészületei már meg is kezdődtek, pedig Marrti Ahtisaari ENSZ-megbízott legkorábban csak január végén, a szerbiai választások után terjeszti a Biztonsági Tanács elé javaslatát az albán többségű, volt dél-szerbiai tartomány státusáról szóló javaslatot. A BT valószínűleg kimondja Koszovó feltételes függetlenségét, azaz hivatalossá is válik, ami 1999 óta tény: Koszovó kikerül Belgrád irányítása alól.
A békefenntartó nemzetközi haderő még sokáig Koszovóban marad (közöttük magyar katonák is), de az ENSZ-közigagatás helyébe az EU-protektorátus kerül. Az EU tagállamainak tanácsa egy főképviselőt nevez ki. Ez a „gyám” szükség esetén hatályon kívül helyezheti a koszovói törvényhozás és kormány által elfogadott jogszabályokat, leválthat választott és kinevezett tisztviselőket. (Így van ez a boszniai protektorátus esetében is.) A főképviselő az EU általános kül-és biztonságpolitikai főmegbízottjának, Javier Solanának lesz a beosztottja. Munkáját svájci, orosz és amerikai szakértők is segítik majd, a tíz-tizenkét tagú nemzetközi kancellária többi tagja valamelyik EU-tagállamból érkezik. A kancellária felügyel arra is, hogy a szerb kisebbség jogai maradéktalanul érvényesüljenek. Azok az önkormányzati területek, ahol a szerbek helyi kisebbségbe vannak, erős területi, közigazgatási, kulturális autonómiát kapnak, és szinte teljesen önállóan tarthatnak kapcsolatot Szerbiával.
Kérdés, hogy beérik-e ennyivel. A koszovói szerb kisebbség és Szerbia egyelőre hallami sem akar a szerb nemzet bölcsőjének tartott, de közben kilencven százalékban albán többségűvé vált terület elvesztéséről. Az albánok pedig semmiképpen nem hajlandóak semmilyen, még névleges módon sem Belgrád fennhatósága alatt maradni. Nem is tudtak kiegyezni egymással semmiben. A hat nagyhatalomból (USA, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és Olaszország) álló összekötő csoport ezért valószínűleg kívülről kényszeríti ki a megoldást.
Egyelőre nem világos, tagja lehet-e majd a tavasszal létrejövő, (immár albánul elnevezett) Kosova Köztársaság az ENSZ-nek és a többi nemzetközi szervezetnek. Ha igen, akkor a mostani kormányban külügyminiszter is lesz. Vitatott, hogy mikor és mekkora hadserege lehet. Annyit tudni, hogy az albánok elfogadják a függetlenség megszorító feltételeit, legalábbis egy időre.
Noha Szerbia, Macedónia és Montenegró (ezekben az országokban is nagy létszámú albán kisebbség él) tart attól, hogy előbb-utóbb minden albán lakta terület Nagy-Albániává egyesül, egyelőre még Albánia és Koszovó sem akar összeolvasni. Sőt, Sali Berisha albán kormányfő nemrégiben e sorok írójának határozottan ezt mondta: - Albánia nem „anyaországként”, hanem európai partnerként tekint majd Koszovóra, a másik független albán államra.
Koszovó elszakadása miatt még inkább fölerősödhet a szerb nacionalizmus, ami esetleg fokozhatja a vajdasági magyarok elleni hangulatokat is. Ezért (is) Magyarország több gesztust tesz Belgrádnak, és tettekkel is erősen támogatja Szerbia euro-atlanti felzárkózását. Hasznos lehet a széles körű autonómia meghonosodása a határon túli magyar kisebbségek szempontjából is. A szerb „Trianon” sokkja egyfelől veszélyekkel jár, másfelől azonban rádöbbentheti a szerbek többségét: a radikális és erőszakos nacionalizmus nemzeti katasztrófához vezet, nincs más út, mint a demokratikus európai integráció. A belátás azonban fájdalmas lesz.
