Egyenlősdi
A törvény nem ismerése ugyanis nem mentesít annak betartása alól, kivéve az "egyenlőbbeket". Nyáron még úgy tűnt, azokra a (kényszer)vállalkozókra osztják e szerepet, akik - sokszor csak papíron telített - házipénztáruk kiürítéséhez kaptak volna kedvezményes adókulcsot - s ha evvel nem élnek, a nyakukba egy új, később alkotmányellenesnek bizonyult adónemet. Sokak szerint persze ez is vérlázító, tekintve: jó páran leadózták már ezeket az összegeket 35 százalékos teher mellett.
Most fordult a kocka: sem kedvezmény, sem adó. Az egyenlőbbek stafétája a multikhoz került. Aligha képzelhető el, hogy a cégcsoporton belül milliárdokat mozgató óriáscégeknél a több százezerért alkalmazott pénzügyi vezetőknek és a milliós megbízásokért dolgozó adótanácsadóknak fogalmuk sem volt arról: ha a leánycéghez pénzt visznek át, az illetékköteles. Aztán a pénzügyi kormányzat rájött, fizetniük kellett volna - s egyúttal kedvezményt adott nekik, majd felmentette őket a múltbéli, aránytalannak tartott teher alól.
S miközben a százmilliárdos kinnlevőségről nagyvonalúan lemond a miniszter, másik tollvonással egy hárommilliárdot érő újabb adóemelést cikkelyez be - az egyenlőknek címezve.
