Grass baloldali nézetei ellenére az NDK egyik kiemelt osztályellenségének számított, különösen azok után, hogy 1983-ban őt választották a nyugat-berlini Művészeti Akadémia elnökének. A későbbi Nobel-díjast főként azért tartották veszélyesnek, mert az össznémet kultúra és nemzet képviselőjének számított - ezek után némiképp meglepő, hogy épp Grass volt az, aki a német egyesítés ellen történelmi-morális okokból tiltakozott.

Erich Honecker és köre mérlegelte, hogy nem kellene-e kitiltani az írót az NDK-ból. Végül úgy döntöttek, jobb, ha beengedik, így legalább leleplezhetik a Grass-szal egyetértő, kritikusan gondolkodók táborát. Megbízható segítőtársra leltek a Grass-akták többségét jegyző Schäfer ügynökben, akinek a neve mögött az NDK-kritikus író Hans Joachim Schädlich fivére, a történész Karlhheinz Schädlich rejtőzött. Az ő segítségével rendezte például a Stasi azt a magánfelolvasást, amelyen keletnémet orvosok vettek részt. 1978 nyarán egyikük lakásán találkoztak Grass-szal, és a beszélgetésről három jelentés készült. Grass többek közt arról beszélt, hogy mindkét Németországot belső társadalmi ellentmondások feszítik, nyugaton a terrorizmus (ez a RAF ideje), keleten a szabadság korlátozása okoz problémát, de még mindig a nyugati rendszer a jobb.

Grass a feljegyezések szerint soha nem dicsérte például az NDK-t vagy a keletnémet állampártot. Ha a dokumentumokat korábban nyilvánosságra hozták volna, akkor egy kínos vádtól is megszabadul: a Stasi ugyanis nem tudott Grass múltjának nemrég nyilvánosságra került sötét foltjáról, a Waffen-SS tagságáról. Legalábbis aktájában a "fasiszta szervezetbeli tagság" rubrikája üres maradt.