A szusi nyomai Rómába vezetnek
A kijelentés egyáltalán nem tűnik gyanúsnak, ha figyelembe vesszük, hogy Scaramella nápolyi, és ebédelni fél kettőkor szokott, nem pedig londoni szokás szerint késő délután. Továbbá, hogy igazi délolaszként nyers halat csak otthon eszik (frissen halászott nyers kagylót a nápolyi tengerparton). Idegenben nem nyúl hozzá ilyesmihez, sose lehet tudni, friss-e az a hal, a végén még mérgezést kap az ember.
Ha a történet nem lenne halálosan komoly (a pár nap alatt csontsovánnyá fogyott, megkopaszodott Litvinyenko utolsó kórházi fényképe önmagáért beszél), Scaramellát még rokonszenvesnek is tarthatnánk. Az egyetlen csetlő-botló (olyan olaszos!) kém a jégtekintetű, szemrebbenés nélkül gyilkoló volt KGB-ügynökök népes táborában. A 35 éves Scaramella pufók alkatú, öltönye alatt gyapjúmellényt visel (nehogy megfázzon a londoni ködben), a róla szóló hírek szerint egyszer ugyan tűzharcba keveredett a Vezúvon, de nem ő lőtt, hanem rá lőttek. (A nápolyi nemzeti parkban egy elhagyott épületet ellenőrzött, nem tudta, hogy a camorra bűnszervezetének fegyverraktárába tévedt.)
Persze Scaramella nem véletlenül cseppent bele a hidegháború izgalmas perceit idéző kémsztoriba. Az Olaszországban fiatal embernek számító Mario szép karriert futott be: jelenleg Ischia-sziget bíróságán dolgozik, de a múltban környezetbiztonsági céget alapított (Environmental Crime Prevention Programme névvel), a Nápolyi-öböl mélyén szovjet atomfegyverek után kutatott, az Ukrajna-camorra fegyverkereskedelem útvonalát nyomozta; hogy milyen eredménnyel, azt nem tudni, tény, hogy 2003-ban a római parlament Mitrohin-bizottságának elnöke, Paolo Guzzanti, a Hajrá, Olaszország! szenátora konzulensnek nevezte ki. Scaramella a Moszkva által pénzelt egykori olaszországi ügynökökről szállított információkat a bizottságnak. Ki volt KGB-s az itáliai politikában, sajtóban, közéletben? Milyen kapcsolat létezett a Vörös Brigádok és a szovjetek között? (A terroristákat, mint kiderült, Karlovy Variban képezték ki.) A volt Szovjetunióval üzletelő Olivetti informatikai cégnek volt-e KGB-összeköttetése, és olasz baloldaliak neve - Romano Prodival az élen - nem szerepel-e valamelyik KGB-s listán?
- Ezekről a dolgokról faggatott engem Nápolyban Scaramella - mondta el 2005 márciusában a baloldali La Repubblica napilapnak Litvinyenko. "Persze, féltem, de azt ígérték, hogy Berlusconi majd védelmet biztosít nekem. Azután a tévében láttam, hogyan ölelgeti egymást a két nagy barát, Berlusconi és Putyin. Az olaszok kiadtak Moszkvának. Ráadásul az információkért éhbért, 600 eurót fizettek" - panaszolta Litvinyenko.
Scaramella többet keresett: a Mitrohin-bizottság a Berlusconi-kormány öt éve alatt bruttó 1 millió 600 ezer euró honoráriumot fizetett a külső munkatársaknak, plusz nettó 294 ezer eurónyi költségtérítést (spórolva, hiszen Scaramella a fapados Easy Jettel repült Londonba).
Scaramella nemcsak Litvinyenkóval állt kapcsolatban, hanem a Párizsban menedékre talált, szintén volt KGB-s Jevgenyij Limarevvel is, de Moszkvát is felkereste, ahol az Orosz Biztonsági Szolgálattal tárgyalt. "Mindazonáltal Scaramella nem az olasz titkosszolgálat ügynöke" - hangsúlyozta a miniszterelnök-helyettes Massimo D'Alema.
Akkor kinek dolgozik? Az olasz nemzetbiztonsági hivatalon és a katonai elhárításon kívül mi van még? Számos párhuzamos "szervezet". Elég a milánói imám, Abu Omar elrablására gondolni: a CIA embereivel olyan olasz ügynökök vettek részt az akcióban, akik egyetlen hivatalos titkosszolgálati szervhez sem tartoztak. Idén ősszel Róma központjában egy nem tudni, ki által működtetett irodára bukkantak, ahonnan baloldali politikusokat, újságírókat, vállalkozókat hallgattak le. A szálak a 007-sek "hátországába" és Berlusconi felé vezettek, de az ügyet sebesen lezárták. Egyik politikai félnek sem áll érdekében, hogy fény vetüljön a titkosszolgálat árnyékban tartott világára. Nyugdíjazták a hivatalos titkosszolgálat igazgatóját: Nicola Pollari, aki azóta sem nyilatkozik, havi bruttó 31 ezer euró nyugdíjjal távozott. Utódját a balközép kormány nevezte ki.
Scaramella is vagy szuperügynök vagy - még rosszabb - amatőr, aki Berlusconiéknak hajtott fel információkat Prodiról. Az olasz sajtóban megjelent annak a (lehallgatott) telefonbeszélgetésnek a szövege, amelyben Guzzanti üvöltve utasította Scaramellát, találjon már valamit Prodiról. "Mondjuk azt, hogy KGB-s volt" - javasolta Scaramella. "Te marha, ezt nem lehet csak így mondani!" - kelt ki magából Guzzanti, aki a napokban, miután kérdőre vonták, teljesen szabályosnak nevezte ezt az eljárásmódot.
Litvinyenko halála után a brit hatóságok Scaramellát először tanúként, majd potenciális gyilkosként, végül polónium-fertőzöttként hallgatták ki. A londoni orvosok azt állítják, hogy kutya baja, Scaramella azonban betegágyáról üzent haza Olaszországba: szervezetében a halálosnál ötször több mérget találtak. Felépüléséig e-mailt postázott ügyvédjének arról, hogy kész mindent feltárni az olaszországi szovjet kémhálózatról. Politikusok és újságírók neveivel. Litvinyenko beszámolóit is videóra vette.
Mi lesz Scaramellával? Olaszországnak a bankár Roberto Calvi sorsa jut eszébe. A Banco Ambrosiano túl sokat tudó elnökét egy londoni híd állványán találták meg felakasztva. Öngyilkos lett, még mielőtt kinyitotta volna a száját. A Mitrohin-bizottság munkájának folytatását senki sem szorgalmazza. Olyan bizottságot pedig, amelyik egy másik bizottságot ellenőrizne, nem lehet felállítani - mondta a képviselőház elnöke.
Olaszországban sincsen azonban veszve minden: a legfrisebb hír az, hogy Pollari ellen vádat emeltek, Scaramella nápolyi irodáját pedig lezárta a pénzügyőrség, és vizsgálatot indított ellene illegális hulladékkereskedelem címén, ez pedig a camorra kedvenc biznisze. Kihallgatták Scaramella orosz (!) titkárát is.
Róma, 2006. december