Kelemen Attila, a helyi Index szerkesztője így vélekedik példának okáért: : "Hantz Péter akciójával kapcsolatban már első közelítésben is három kritika fogalmazható meg. Az első, a higgadt-bürokratikus, hogy oda, ahonnan már letépték a táblákat, ezután már sokkal nehezebb lesz visszatenni azokat. A másik, a civil ellenérv az, hogy Hantz - pusztán azáltal, hogy felvállalta, hogy portásokkal konfrontálódik -, kitette magát egy jó kis agyabugyának, ami könynyen pattinthatta volna ki - főleg a felajzott helyzetet elnézve - egy esetleges etnikai konfliktus szikráját. A harmadik, melodramatikus, de nagyon is jogos fenntartás arról szól, hogy akárcsak Funar - aki örömteli pillanatokat szerzett a kolozsvári magyaroknak azzal, hogy azok ráseggelhettek a román nemzeti színűre festett padokra -, Hantz örömteli pillanatokat szerzett a portásoknak, mert széttörhették és megtaposhatták a leszakított magyar feliratokat. Véleményem szerint mindhárom bírálat jogos. Mi az alternatíva? Kommunikációs stratégiát váltani, becsatornázással, és nem elárasztással dolgozni."

Ádám Gábor, a kolozsvári Etnopolitikai Intézet igazgatója pedig így ír:

"Ha a kisebbségnek kedvező változás úgy következik be, hogy a többség nyel egyet és dühöngve, fogat vicsorítva veszi tudomásul, az nem csak méltánytalan, de hosszabb távon bumerángként fordulhat vissza. Előbb-utóbb a többség módot talál arra, hogy kijavítsa a "balesetet", méghozzá a jól végzett munka okozta megelégedéssel. Elismerem, ezekben a kérdésekben sok a kuszaság és nem könnyű dolog világosan látni azt, és nem könnyű hinni abban, hogy lesz egy olyan világ - még itt Kolozsváron is -, mikor egyszer csak románoknak jut eszükbe: nincs-e valami javaslatunk egy híres magyar személyiségre vonatkozóan, mert utcát kellene elnevezni róla? Ezért az eszményi világért még sokat kell tennünk, többségieknek és kisebbségieknek is. Az első és legfontosabb lépés: megértetni a románokkal, hogy ez nekik is jó. Ez a helyzet kulcsa. A románok nélkül soha nem lesznek magyar feliratok a Babes-Bolyain. ... Az is nagyon kínos, hogy... egyre gyakrabban hallunk arról, bizony bombarobbantással is lehet az egyetemért harcolni. Minél inkább lesz a feliratügy jobbos-szélsőjobbos téma, annál többet veszít kezdeti civil lendületéből." Nem kívánok én beleszólni ebbe, oldják meg a tábladolgaikat a kolozsváriak, románok és magyarok, ez utóbbiaknak is van a kellő szellemi, lelki, no meg szervezeti erejük.

Kolozsvár erős város ugyanis. Erős, mert kulturált, mi több multikulturált, soknyelvű, fiatal, iskolás, egyetemes város. Százezer egyetemista pezseg itt.

Egyetemet nem vizitáltam ezúttal, de kocsmaegyetemet annál inkább. Kolozsvári unikumok ezek a kocsmaegyetemek. Legtöbbször tágas polgárlakásokból lettek célszerűen, tehát alig-alig átalakítva, koszt még véletlenül sem kapható bennük, italválasztékuk széles, közönségük pedig kizárólag fiatalból áll, tizenhat és nyolcvanhat év között.

Az óvárbéli Karolina térnél az unitáriusok ingatlanában székelő Krajzárban inkább a magyar szó járja, vele szemben, a már említett Aux Angelsban viszont egy asztalnál diskurál a publikum egyszerre magyarul, románul, angolul és franciául - a tulajdonos francia ugyanis. Az Főtértől húsz méterre lévő, Egyetemi-Universitáti utcai Insomniában szintén világkolozsvári a hangulat, míg a városfal közeli Bulgakov, Orbán János Dénes költő-vállalkozó fogadója inkább a magyar kultúrának biztos otthona. De természetesen sehol nem kérnek származási igazolványt senkitől.

Ücsörgök a sarokban, no nem magamban, inkább szép, szőke, széki egyetemista lányok körében, akik azon sóhajtoznak, hogy Szeredán már félméteres a hó, olyan az idő ott, amilyennek egy időnek lennie kell, nem ilyen takony, ami itt van; ülünk merengve és elnézzük-hallgatjuk, amint a terem közepére tolt nagy kerek asztal körül a társaság gyönyörű magyar, román, szerb, bolgár, zsidó, és ki tudja még miféle dalokat énekel, számos hangszer kíséretével. Aztán a rögtönzött est egyik vezérkobzosa mellém települ, kis kötettel ajándékoz meg, amelyben szép versek sorakoznak, mert ahhoz is ért, nem is akárhogyan, a versfaragáshoz is. Kinyitom a kapott könyvet és olvasom: "Azt gondolhatta: viccelek, / Kigomboltam a sliccemet / és láss csodát Uram, a némbert! / Máris Emánuellel érvelt, / bár kantosan, de réveteg. / s dadogta:"néha tévedek / miként Platon - s mit ér az ész. / Mert ugye Arisztotelész / sem érte be parányival..." / "élek magam arányival" / - mondá s míg ajka aljat ért / ledobta Schopenhauerét..."

Márkus-Barbarossa János, mert így hívják a költő-zenészt civilben hangszerkészítő, de rajzol is, vállalkozik és mecénáskodik is, és közben eszik, iszik, szeret, él. Szakálla nevéhez illőn jelentős. Bécsben élt egy darabot, de hazatért.

Kimegyek aztán a toalettre. Odakinn a sok között egy kék plakátra leszek figyelmes; ez áll rajta magyarul: "Merj gondolkodni! A filozófiát hallgatók önképző köre találkozót hirdet KANT ÉS A KÉRDEZÉS HERMENEUTIKÁJA címmel.

Visszatérve, egy másik asztalhoz telepedek le. Itt egy kopaszodó, kedves mosolyú, köpcös, korombeli úr ücsörög jókora hölgykoszorú közepette; tőle is kapok kötetet, ő is ír, bár itt mindenki ír, de ő a legnevesebbek közül való, Bréda Feri, vagyis Francois Breda.

Belelapozok az ő kötetébe is. Ő is ír verseket, de ez, látom, filozófiai alapvetés inkább: "A fiatal, a még "Ifjú", még Híg és Húg, Hérai-Iunói Aér-Égnek, Iunia-"Iunor" Iunónak, e Iupiter-Féleségnek - vagyis a Tisztultan urát Félő és Tisztelő, Felséges Fleségnek, a Föld-Fele, a Fel-Fel-törő "Unónak" az Egész Eget Egységgé Egyesítő-Egészségesítő Egyetlennek, az Alsó Légkör Föl-ött lévő Fölső-Ég "fölött" már nincs hatalma."

Ha nincs, hát nincsen, annyi baj legyen, hajtom be a csinos kötetet, s belekortyolok jó Ursus sörömbe, azért én szeretem Ferit; guru ő is itt. Mi tagadás, némi irigykedéssel lestem ezeket a gurukat, mestereket, akik leereszkedő egykedvűséggel tűrik el estérről estére, hogy gyönyörű fiatal lányok lessék, igyák, falják, jegyzeteljék és memorizálják minden szavukat, gesztusukat, rezzenésüket. Mondtam is barátaimnak, hogy ha egyszer végképp megöregszem, guru leszek én is. Breda egyébként Franciaországból tért meg, most itt él, ír, tanul és tanít boldogan. A mai Kolozsvár mágnesváros; visszaszívja embereit, aki pedig nem innen ment el, az ide disszidál.

A kolozsvári kocsmák a helyi egyetemek fundamentális helyei ma; ezek a legfontosabb tanszékek, itt lehet a legtöbbet tanulni, itt lehet a sör mellé a legtöbb tudást, kultúrát beszívni.

Ezeken a tanszékeken teljes két-, sőt többnyelvűség, bilingvisek a feliratok is, a táblák, a plakátok a cetlik, de ez természetes, ezt már nem veszi itt észre senki sem.