Még akkor is, ha az a teljesen újszerű tulajdonképpen nagyon is régi, hiszen Sting középkori, reneszánsz dalokat énekel, úgy, ahogy azok több száz évvel ezelőtt szóltak. Egészen pontosan a neves Erzsébet-kori lantművész és zeneszerző, John Dowland szerzeményeit adja elő. Sting úgy húsz évvel ezelőtt, szólókarrierje kezdetén fedezte fel magának a reneszánsz művészt, és magával ragadták Dowland szerzeményei. "Két évvel ezelőtt Dominic Miller megajándékozott egy lanttal, és ennek hatására elkezdtem komolyabban foglalkozni a lantművészettel. Dowland rengeteg csodálatos dalt írt, ő az első jelentős angol énekes-dalszerző, és jó páran neki köszönhetjük, hogy most a zenéből élünk - nyilatkozta a felfedezett mesterről, és arról, miért is kezdett el lanton játszani. Ez utóbbiba annyira belejött, hogy a lemez egyik dalán ő maga játszik ezen a hangszeren.

A lemezen megtalálható a reneszánsz táncmuzsikától az elmélkedésre sarkalló dalokig minden, az album mégis kerek egészet alkot, ami valószínűleg az összekötő szövegeknek, verseknek köszönhető. Persze mai füllel furcsa hangulata van, hiszen sem a dallamok, sem a több száz évvel ezelőtti angol nyelv nem ismerős, nem megszokott, mégis, valahogy különösen pihentető. Az ember valahogy elfelejtkezik a külvilágról, és kedve támad csak úgy ücsörögni és beszélgetni otthon, vagy ne adj isten, ecsetet, tollat, hangszert ragadni. Mint egy igazi reneszánsz ember.