Előírás szerint
Elvégre már a sorsolás napján biztosra vehette mindenki, hogy a Chelsea, a Barcelona, a Bayern München, az Internazionale, a Liverpool, a Valencia, az AS Roma, a Lyon, a Real Madrid, a Manchester United, az Arsenal, a Porto és a Milan (tehát a "bennmaradó" tizenhatból tizenhárom) továbbjut, azaz nyitott kérdés csak három akadt: 1. az Eindhoven, Bordeaux, Galatasaray; 2. a Lille, AEK, Anderlecht trió tagjai közül melyik együttes csatlakozik a nagyokhoz; 3. a Celtic, Benfica párosból a skót vagy a portugál képviselő követi-e a Manchestert. Nem mellesleg: a sorsolás kifejezés nem fedi a valóságot, hiszen a kiemelésekkel az UEFA egyenesen privilegizált helyzetbe hozza az amúgy is príma pozícióban lévő nagyokat, hogy még véletlenül se fordulhasson elő, mondjuk, három-négy elitklub búcsúja.
Nem mindig volt ez így.
De ma már hiába sírjuk viszsza azokat az időket, amelyekben Real Madrid-Barcelona derbit rendeztek az - egyenes kieséses - első fordulóban (1960), s ugyancsak a Real Madridnak a kezdet kezdetén a Napolit, aztán a címvédő Portót, majd a Bayern Münchent kellett kiütnie, hogy az elődöntőben az Eindhovennel találkozhasson (1987/1988). Ma ugyanez a verseny a legjobb tizenhat között kezdődik, és bár kétségkívül sokkal több a tagország, ennélfogva a részvevő is, a lebonyolításban leginkább a pénz beszél. (Nem mellesleg: a mezőny növekedésében döntő szerepet játszott az egy futballhatalom, több csapat szabály bevezetése, minek következtében nem csupán bajnokok szerepelhetnek az óriások Bajnokok Ligája elnevezésű tornáján.)
A kicsik esélye egyenlő a nullával. S itt nem egyszerűen arra gondolok, hogy nincs már Valur Reykjavík-Benfica "párharc" a nyitányon. (A párharcot azért tettem idézőjelbe, mert a Benfica 0-0, 8-1-gyel ment tovább 1968-ban; ettől függetlenül Izlandon sokáig emlegették a szenzációs hazai döntetlent, miként Helsinkiben azt, hogy 1979-ben láthatták az Ajaxot, noha az amszterdami csapat két 8-1-es csapást mért a HJK-ra.) A jelenlegi szisztémában már-már kizárt dolog, hogy felboruljon a rend - néha azért egy-egy Artmedia-féle társulat "beleköp a levesbe" -, mivel három mamut csak a legritkább esetben kerül ugyanabba a csoportba (a kivétel most a Manchester, Celtic, Benfica trió volt, mert a beosztás alapján még a Werder és a Sporting reményei is szerények voltak a Chelsea, Barcelona, illetve a Bayern, Inter kettőssel szemben), így három, kevésbé tehetős klubot sem irányítanak egyazon négyesbe. Nagy "veszély" különben semmiképp sem lenne, nyilvánvaló ugyanis, hogy a végküzdelmek - miként a BEK történetében szinte mindig - a hatalmasokról szólnának.
Most azonban maradjunk a csoportmérkőzések befejezésénél; ilyenkor obligát mondat, hogy kialakult a nyolcaddöntő mezőnye.
De tudjuk, túlnyomórészt az már hónapokkal korábban "megvolt"...
