Ajándék Barabás minden lakójának
A fővárosi alapítvány évek óta rendszeresen segíti az elöregedő és egyre elhagyatottabb szabolcsi falucskát. A két évvel ezelőtti karácsonyi ajándékosztás alkalmával azt írtam ezeken a hasábokon: "Daróczy Pál, Barabás polgármestere szerint az emberek nagyon örülnek az adományosztásnak, mert a nyolcszáznegyvenegy lelkes falu halmozottan hátrányos helyzetű településnek minősül, ahol munkalehetőség alig van, így az önkormányzat polgármesteri hivatala az egyik legnagyobb munkaadó."
Nos, 2004 óta a helyzet nem változott, legfeljebb annyiban, hogy tovább csökkent Barabás lakossága: jelenleg 828-an lakják, 63 százalékuk inaktív, rokkantnyugdíjas vagy állástalan segélyezett. A község élén Daróczy Pál októberben immár az ötödik ciklusát kezdhette meg. Azt mondta: a környéken továbbra sincs jelentősebb foglalkoztató, a községben pedig a legszükségesebb intézményeken - a polgármesteri hivatalon, az általános iskolán, az óvodán, a postán, az élelmiszerbolton és a kocsmákon - kívül csak egy 12 embernek munkát adó baromfifeldolgozó van. Nem egy olyan utca akad Barabáson, amelynek minden házában már csak egy-egy idős ember él. Sokat várnak a tervezett autópályától, amely az elképzelések szerint Barabásnál fogja elérni az ukrán határt. Hogy mikor, azt nem lehet tudni, mindenesetre a falu határában az utóbbi évben jelentősen emelkedtek az ingatlanárak, sokan kezdtek földet vásárolni a környéken.
A tegnapi ajándékosztás előtt a helyi óvodások és iskolások, valamint az idősekből álló énekkar adott műsort. Elbeszélgettem a műsorban fellépő gyerekekkel is, akik leginkább a szaloncukornak örültek, a pénz ugyanis a szüleikhez kerül. Az egyik kislány, Rózsa Alexandra azt mondta: ha mégis az övé lenne a hatezer forint, akkor karácsonyi ajándékot venne belőle, méghozzá egy betlehemi csillagot, aminek a közepébe azt írná: Anyu.
Többektől megkérdeztem, hogy mire költik az ajándékba kapott pénzt. A nyugdíjas Gerván Józsefné azt mondta, hogy az ünnepi terítékre vásárol élelmet belőle. Az idős aszszony a karácsonyt Győrben élő lányánál tölti. Amikor megkérdeztem tőle, fontolgatja-e, hogy inkább Győrbe költözik a lassan elnéptelenedő Barabásról, büszkén azt válaszolta: nagyon jó hely ez a falu, eszébe sem jutna elmenni. Gyógyszerre költi a pénzt Kozák Sándorné, aki azt mondta: hatvanezer forintos nyugdíjából havonta 40 ezer megy el a rezsire, úgyhogy nagyon jól jön az alapítvány ajándéka. Megosztotta velem azt is: két lánya él a faluban, mindketten munkanélküliek, mindkettőnek két-két gyermeke van. Így gyakran előfordul, hogy a nyugdíjából segíti őket.
Debreceni tudósítónktól