"Csak ámulok a cinikus manipuláció láttán"
- Tényleg az 1956-os forradalom tanulmányozása kedvéért tanult meg magyarul?
- Így igaz, 1994-ben sok dokumentumot kaptunk magyar levéltáraktól, illetve több száz oldalt a Szabad Európa Rádió magyar adásainak átirataiból. Rájöttem, ezeket sose fogják lefordítani, hacsak meg nem tanulok magyarul. Egy ösztöndíj és egy erdélyi magyar származású diák segítségével az egész nyarat ezzel töltöttem.
- 1956 történetének mely aspektusai érdekelték?
- A lengyelországi és magyarországi helyzet belső dinamikáját tartottam érdekesnek. Fő kutatási területem azonban a Szovjetunió szerepe, s izgatott a határokon átcsapó hullámok kérdése, 1956 erdélyi, kárpátaljai, litvániai, szlovákiai hatása.
- Osztja-e Charles Gati véleményét, hogy a szovjetek határozatlanok voltak, először nem is akartak katonai erőt bevetni?
- Igen. Ez annál érdekesebb, mert október 23-án még egyáltalán nem voltak határozatlanok. Lengyelország esetében ingadoztak, de Magyarország ügyében egyedül Anasztaz Mikojan szavazott az első beavatkozás ellen. Aztán rájöttek, hogy hibáztak, reakciójuk megváltoztatta az események jellegét: a Rákosi- és Gerő-féle emberek elleni belső megmozdulásból hirtelen függetlenségi harc és szovjetellenes felkelés lett. Ez beszűkítette a választási lehetőségeiket. Bár az október 23-i magatartásuk már sejttette a későbbi kemény leszámolást, mégis volt némi esély ennek elkerülésére. Nem szabad félresöpörni annak jelentőségét, hogy Moszkva álláspontja október 30-ról 31-re változott meg.
- Amerikában egy sor könyv jelent meg 1956-ról, rengeteg konferenciát szerveztek. Mivel magyarázza az érdeklődést?
- Előfordulhat, hogy ebben az Irakban uralkodó áldatlan állapotok is közrejátszottak. Az emberek vissza akartak tekinteni egy olyan korba, amikor világosabb volt a jó és a rossz közötti választóvonal. Az is érdekes, hogy az 1956-os lengyel eseményeket meg sem említették. Ebben nagy az amerikai magyarok szerepe is. Amerikában sokan úgy érzik, az eseményekben nekünk is volt szerepünk, méghozzá nem is pozitív.
- 1956 mely tanulságait tartja továbbadásra érdemesnek?
- Nem értek egyet azzal, hogy utólag visszatekintve azt mondjuk: az embereknek viszsza kellett volna fogniuk magukat, beérhették volna azzal, ami reálisan elérhető volt. Amikor az események zajlanak, senki sem tudhatja, mi a reálisan elérhető.
A Nyugat számára fontos annak a tanulságnak a levonása, hogy nem szabad olyasmit ígérni, amit nem akarunk teljesíteni. Ezzel kapcsolatban azonban a legrosszabb példa 1991, amikor az idősebb George H. W. Bush elnök felkelésre buzdította az iraki síitákat, majd hagyta őket lemészárolni. Meghökkentő Hruscsov november 4-i beszéde a szövetségesekkel való kapcsolatokban Sztálin idején elkövetett hibákról - miközben özönlöttek Magyarországra a szovjet csapatok. A szovjet vezetésből Mikojanon kívül utólag sem tartotta senki hibának a forradalom leverését, és ebben az ő álláspontjukból - amit én nem osztok - igazuk is volt. Ha hagyták volna Magyarországot "távozni", az egész szovjet birodalom szétesett volna. A diktatúrák örök leckéje, hogy ha meg akarják tartani a hatalmat, késznek kell lenniük erő használatára. Mihail Gorbacsov nem akart erőt bevetni, és inkább "elengedte" a szövetségeseket.
- Követte az elmúlt hónapok magyarországi eseményeit?
- Igen, jártam Budapesten is.
- Mit gondol az 1956-tal vont párhuzamról?
- Nagyon nem tetszik e felvetés, különösen az, ahogyan azt a Fidesz tette a zavargások után. Történelmileg obszcénnek tartom az 1956-os forradalomra hivatkozást egy cinikus politikai tiltakozás kapcsán. Nem vagyok Gyurcsány Ferenc híve, szerintem a kormányfő hazug és inkompetens, de megválasztották, és legalább beismerte, hogy hazudott. Megérdemelte, hogy őszintén tiltakozzanak ellene, de a Fidesz cinikus manipulációja láttán csak ámulok. Annak idején az emberek egyetértettek, hogy több szabadságot kívánnak, s véget akarnak vetni a szovjet dominanciának. Ma Magyarország virágzó, demokratikus ország, a NATO és az Európai Unió tagja. Persze sok nehéz problémával is küszködik, de ezeket egy demokrácia kezelni tudja. A kontextus egészen más, ezért elvetek minden analógiát 1956-tal.