Ezt már csak az is bizonyítja, hogy rokonok és barátok széles köre kér: vegyek meg nekik ezt-azt az interneten, aztán keressek valakit, aki hazaviszi, merthogy a hazai hitelkártyájukat nem fogadják el a nyugati cégek, illetve nem bíznak a magyar csomagkézbesítőkben.

Legfrissebb elektronikus vásárlási élményem hatórás: miután az egyik hagyományos áruházban vettem egy nagyon kedvező árfekvésű órát, az eBayen megláttam ugyanazt harminc dollárral olcsóbban. További harminc dollár kedvezményt jelentett, hogy hagytam, hadd küldjenek egy extra hitelkártyát, amit úgyse használunk soha többet. Így az óra már csak a felébe került annak, amit a boltban kértek érte. Az áruház tizenöt másodperc alatt visszautalta a pénzt a hitelkártyára, meg se kérdezték, miért gondoltuk meg magunkat.

Észak-Amerika az internetes vásárlás Kánaánja. Az itteniek az idén 150-175 milliárd dollár körüli összeget költenek el a számítógépük előtt ülve - ami azonban még mindig csak a 4500 milliárd dolláros kiskereskedelmi forgalom három százaléka. Az online shopping évente húsz-huszonöt százalékkal bővül, de még ebben az ütemben is hosszú időbe telne, mire csak megközelítené a hagyományos kereskedelmet. Az elektronikus áruházak azonban nagyon leleményesek. Tavaly bevezették a "cyberhétfő" fogalmát - ez a hálaadás napját követő "fekete péntek" utáni első munkanap.

A "fekete péntek" Amerikában nem egy százhúsz évvel ezelőtti sortűzről kapta a nevét, hanem arról, hogy a kiskereskedők általában ilyentájt érik el a nullszaldót, a grafikonokon az eddig piros, azaz veszteségben lévő számok ekkor váltanak a nyereséget jelző feketére. Hagyományosan a "fekete pénteken" nyílik az ünnepi bevásárlási szezon. A legnépszerűbb üzletek az idén hajnali ötkor nyitottak, hogy tumultus, botrány és tévés hír legyen a néhány órás leárazásból. A "cyberhétfőben" pedig az a logika, hogy a négynapos ünnep után a munkahelyükre visszatérő dolgozók majd biztosan interenetes vásárlással pihenik ki a pulykahabzsolást, meg a rokonokat. Az elgondolás egyelőre nem jött be: az emberek nem ezen a napon költenek a legtöbbet az interneten, és háromnegyedük nem a munkahelyén, hanem otthon szörföl.

A neten megéri nézelődni. Össze lehet hasonlítani az árakat, és Amerikában eleve meg lehet úszni az ötszázalékos fogyasztási adót. Ha valakinek szerencséje van, 50 penniért (nagyjából 220 forintért) vehet egy jó állapotban lévő Lotus sportkocsit. (Ez utóbbi egy brit rádiós feleségének bosszúja volt: hallotta, hogy a férje élő adásban csapja a szelet egy modellnek, erre öt perc alatt eladta az autóját.) Még ötven pennit se keresett viszont az az ausztrál férfi, aki Új-Zélandot próbálta meg eladni: az árverési cég levette a tételt, pedig valaki már háromezer dollárt is ajánlott a szigetországért.

Az egyre több amerikai számára hétköznapivá váló internetes vásárlás előzményei alig tizenegy évre nyúlnak vissza. Pierre Omidyar ekkor hozta létre az eBay ősét. Az egyik első eladott tárgy saját törött lézeres mutatópálcája volt, amiért valaki 13 dollár 84 centet fizetett. Omidyar állítólag telefonon megkérdezte a vevőtől, érti-e hogy a készülék nem működik. Mire az illető ezt a meglepő választ adta: - Gyűjtöm a törött lézeres mutatópálcákat!

Az eBay-nek ma 1160 alkalmazottja, 4.55 milliárd dolláros adózás utáni nyeresége és számtalan konkurense van. Amihez persze az is kell, hogy ha véletlenül nem vagyunk otthon, amikor meghozzák a gyerek óráját, a postás nyugodtan otthagyhassa a pakkot a ház tornácán. Bizalom nélkül nincs üzlet.

Washington, 2006. december 7.