Klonilla, a klónozott egér létrejötte volt az utóbbi időszak legnagyobb magyarországi tudományos szenzációja. Az már kisebb publicitást kapott, hogy a jószág létrehozója, Dinnyés András professzor hiába tartozik tudományterületén a világ közvetlen élvonalába, az általa vezetett MTA-SZIE Alkalmazott Állatgenetikai és Biotechnológiai Kutatócsoport jövő januártól nem kap pénzt az Akadémiától. A kutatás folytatódik, ám ez döntően uniós, illetve más pályázaton nyert pénznek köszönhető.

Az MTA egyik legnagyobb létszámú, több mint negyven éve működő szegedi kutatócsoportja, az MTA-SZTE Reakciókinetikai Kutatócsoport sem került be a támogatott 79 közé, ezért meg is szűnik. A hazai természettudományi kutatóhelyek között pedig a szegediek érték el az egyik legjobb eredményt, publikációik idézettsége a világátlagot a közelmúltban is 150-270 százalékkal haladta meg. A csoport szűkebb szakterületén, amelyen a világon mintegy húszezer kutató dolgozik, egy angol folyóirat szerint a 11. helyre került. Most minden készüléke selejtezésre vár, az is, amelyet néhány évvel ezelőtt szereztek be 60-70 millió forintért! A csoport teljes műszerállományának értéke megközelíti a 800 millió forintot - ez Kelet-Közép-Európa egyik legjobban felszerelt felületanalitikai laboratóriuma. Ezt át lehetne adni az egyetemnek, de ha az azok működését ismerő szakembereket nem tudja felvenni az egyetem, akkor hiába. Márpedig az egyetem nem tudja felvenni a szakembereket, mert ott is sok a kémikus - mondta lapunknak a csoportot vezető Kiss János professzor, aki szerint a folyamatban lévő pályázatokat is be kell fejezni. "Kapálózunk ellene, de most úgy tűnik, ez a csoport utcára kerül."

Több társadalomtudományi csoport is megszűnik. Ezek közé tartozik az MTA-Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Kutatócsoportja. Dobszay László alapító professzor szerint a csoport négyéves működése alatt közel nyolcvan könyvet, szakcikket, kiadványt jelentetett meg. Szó sincs arról, hogy elfogyott a kutatnivaló, s maguk kezdeményezték volna a megszűnést. Ellenkezőleg, bővülni szerettek volna. Ehelyett utcára kerül az a drága pénzen és sok munkával kiképzett kolléga, aki speciális szaktudását sehol másutt nem tudja hasznosítani.

Arra is számos példa van, hogy akadémikus csoportvezetővel sem nyert a pályázat. A Műegyetemen több ilyen csoport is van. Az MTA-BME Tartószerkezetek Numerikus Mechanikája Kutatócsoportot vezető Gáspár Zsolt akadémikus lapunknak elmondta: a Műegyetemen a múlt század hatvanas éveiben létrejött mechanikai kutatócsoportban hosszú időn keresztül hatvanan-hetvenen dolgoztak. Az új akadémiai törvény miatt a nagy kutatócsoport a kilencvenes évek elején hét kisebbre vált szét, ebből napjainkra négy maradt. Jövőre egy lesz, mert a többi nem kap pénzt az MTA-tól. "Arra számítottam, hogy ha nem is a kért pénzt kapjuk, de megmarad a csoport. Semmit sem kaptunk. Emiatt egy kolléga nyugdíjba ment, ketten szerencsére az egyetemen kerülhettek állásba, de a többiek állás nélkül maradtak" - mondta lapunknak Gáspár Zsolt professzor, aki elfogadja, hogy csökkenteni kell a csoportok számát, de talán olyan tudományterületen kellett volna megvonni a támogatást, amelyen önálló akadémiai kutatóintézetek is vannak.

Az MTA vezetése az idén januárban döntött úgy, hogy a 2007-2012 közötti időszakra új pályázati feltételekkel írja ki támogatási programját. (A kutatócsoportok támogatási szerződése ez év végén lejár, ezért hirdettek új pályázatot.) Az új támogatási feltételek egyike az volt, hogy a kutatócsoportok legkisebb létszáma három fő, de a valóban kívánatos létszám 5-10 fő között legyen. (A felsőoktatási intézményekben eddig sok egy-két fős csoport dolgozott.) Egy másik támogatási feltétel az volt, hogy a kutatócsoportok még erőteljesebben épüljenek be a befogadó egyetem kutatási és oktatási munkájába. Az Akadémia végül úgy döntött, hogy a korábbi 171 kutatócsoport helyett 79 alkotja majd 2007 januárjától a hálózatot, össztámogatásuk a korábbi időszakhoz hasonlóan évi 1,75 milliárd forint. Ugyanannyi pénzből tehát kevesebben többet kapnak a korábbinál.

Az átszervezést lebonyolító Meskó Attila, az MTA főtitkára lapunknak elmondta: a kutatócsoportok által kért támogatási összeg 4,7 milliárd volt, ám ennek csupán a harmadát oszthatták ki. A nem támogatott csoportok legalább fele szintén kiváló munkát végzett, de nekik már nem jutott pénz. Meskó Attila szerint fel sem merült, hogy éppen a legjobbaktól vonják meg a támogatást, mondván ők úgy is szereznek forrást. Két anonim bíráló pontszáma és az azt felülvizsgáló zsűri, valamint az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa egyértelmű sorrendet állított fel. (Hogy ne érhesse szó a ház elejét: a professzor által vezetett MTA-ELTE Geofizikai és Környezettudományi Kutatócsoport nem kért támogatást.) A csoportok műszereit ingyen megkapják az érintett egyetemek. Több kutatót átvesznek kutatóintézetek, néhányat egyetemek. Sokan nyugdíjba mennek. Úgy tűnik, hogy tíz-húsz embernek kell új munkahelyet keresnie.

A főtitkár nem adta fel a reményt, hogy szintén kiváló, de pénzhiány miatt elutasított csoportok is kapjanak támogatást. Ha teljesülnek a szóbeli ígéretek, akkor különféle forrásokból erre a célra hatszázmillió forintot használhatnak fel.

Ez lenne a jó hír, sokaknak azonban jön a rossz: a versenyeztetést a kutatóintézetekre is kiterjeszti az MTA. A nemzetközi tudományosságban használt mérce alapján dől el, hogy hova mennyi pénz jut.

Klonilla támogatás nélkül marad