"Alapjában érdekes és szép a világ"
"Furcsa időkben, furcsán éltem. Elrohanhattak volna mellettem a nagy események, de engem valami űzött-hajtott részt venni bennük és, ha kis szerepekben is, de teljes lélekkel játszottam őket végig... Sokáig éreztem valami misztikus hivatástudatot magamban." - írta a Kedvesnek 1952 novemberében Csorvásról Kováts József. Az egykori orvostanhallgató ekkor már szabadult első politikai okokból elszenvedett, négyévi börtönbüntetéséből, és a kis békési faluban kapott traktorosi állást.
Kováts Józsefet mindig tűzbe hozta a közélet: a német megszálláskor például fennhangon éltette a demokráciát, és nem rejtette véka alá angolszász szimpátiáját sem. "Szegény apánk, aki rendőrtiszt volt, alig tudta elsimítani ezt az ügyet a németeknél" - emlékszik vissza Kováts Erzsébet, akinek bátyját néhány év múlva azért csukták be a Csillag Börtönbe, mert több társával együtt összeverekedett a kommunista R-gárdistákkal - emlékezik sződligeti otthonában Erzsébet.
Kovátsék szegedi lakásán az első börtönbüntetés előtt rendszeresek voltak a rendőri zaklatások, házkutatások, többször ki is hallgatták őket a rendőrségen. Az egyik nyomozó minden egyes kihallgatás után ürügyet talált arra, hogy hazakísérhesse a fiatal lányt. "Alig bírtam lerázni" - jegyzi meg Erzsébet, aki arra is emlékszik, az ötvenes években előfordult, hogy Szeged utcái nyilas indulóktól voltak hangosak. A fiatal karhatalmisták megparancsolták az internáltaknak, hogy kényszermunkára menet daloljanak masírozás közben. Ezek rá is zendítettek a különféle nyilas indulókra, a zöldfülű rendőrök még a ritmust is verték hozzá, mert fogalmuk sem volt, miket danolásznak.
"Jóskát még akkor ismertem meg, amikor az első börtönbüntetéséből szabadult" - emlékszik vissza a "Kedves", azaz Vajtai Éva, akkoriban Erzsébet legjobb barátnője. Alig vártam, hogy a kötelező látogatás véget érjen, s megszabaduljak a nyomasztó légkörtől" - mondja Éva, aki fél év múlva ismét találkozott a férfival. "Családomban megmosolyogtak ezért a szerelemért" - idézi föl Éva a több mint fél évszázaddal ezelőtt történteket. Később neki is be kellett látnia, hogy ebből a kapcsolatból semmi sem lesz. "Jóska túlságosan öntörvényű ember volt, demokrata érzelmű, lelkesedő, álmodozó, ráadásul a nők is szerették."
"Ha így marad a társadalmi rendszer, én alkalmatlan és felesleges ember leszek. Nemcsak az állatfajták halhatnak ki, amikor alkalmatlanná válik körülöttük az életlehetőség, hanem emberfajták is..." - írta levelében '52 telén Kováts József.
Éva időközben elkerült Szegedről, és férjhez ment. A forradalmat Héderváron élte át. Itt érte a hír, hogy egykori szerelmét november negyedikén letartóztatták.
Kováts József népszerű volt a szegediek, főleg a fiatalok körében. Traktorosból időközben egy Szeged melletti termelőszövetkezet főkönyvelőjévé lépett elő; a forradalom kitörésekor a városi nemzetőrség parancsnoka lett. Szegeden a hajuk szála sem görbült az ávósoknak, mert a város vezetői kijelentették: a bűnösöket bíróság előtt kell elítélni.
"Aggódva haragudtam Jóskára, mert féltettem a családot, hiszen királyi rendőrtiszt volt az apja. Édesanyámmal könyörögtünk neki, ne ártsa bele magát, egyszer már börtönbe zárta a diktatúra, eleget szenvedett, nehogy ismét baja essen" - magyarázza Böbe. A család attól tartott, hogy a rendőrtiszt apa miatt a kommunisták fehérterrort fognak kiáltani. "Jóskának ezt be kellett volna látnia, igaz ugyan, hogy mindig a forradalmárok vitték előre a világot, ám a családjukban sosem volt könnyű az élet."
Ugyancsak '56-os tevékenysége miatt került börtönbe Joszt István. "A börtönséta közben lopva tudtunk néhány szót váltani. Tilos volt beszélgetni, és a vamzerektől, a besúgóktól is tartottunk" - meséli. Joszt Istvánnak arról panaszkodott Kováts, hogy egy primitív, köztörvényes gyilkossal zárták egy cellába, akinek az volt a feladata, hogy gyötörje őt, és ügyeljen, nehogy kárt tehessen magában.
"Éppen Vácott voltam börtönben, amikor '58. október hatodikán rabszállítmány érkezett Szegedről. Tőlük tudtam meg, hogy Jóskát hajnalban kivégezték" - emlékezik vissza Joszt István.
A Kováts család tagjait nem bántalmazták, de nem kaphattak tisztességes munkát. "Bárhová mentem dolgozni, egy Nácinak csúfolt párttitkár mindenhonnan kirúgatott" - meséli Kováts Erzsébet. "Mondvacsinált ürüggyel apánkat is lecsukták két évre. Márianosztrán egy séta során tudta meg, hogy kivégezték a fiát."
Úgy tudni: Kováts József utolsó kívánsága az volt, hogy hozzanak neki szőlőt és lágy kenyeret, merthogy "lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér". A börtön alkalmazottai egész Szegeden nem találtak kenyeret, csak zsömlét. Így szőlőt és zsömlét vittek be neki a siralomházba.
"Nem szívesen érdeklődtünk halálának részletei felől, mert csak rosszabb lett volna a lelkünknek" - emlékezik Böbe. "A bátyám meghalt, de az életnek mennie kellett tovább." Erzsébet szerint a sors a fiatalkori nyomorgattatásért és szenvedésért később harmonikus családi élettel kárpótolta őket.
"Kevesen tudták rólam, hogy volt nekem egy bátyám. Ha megkérdezték tőlem, hogy van-e testvérem, csak annyit válaszoltam: nincs..."
Kováts Józseftől csupán néhány levél és fotó maradt. A mai napig nem kerültek elő földi maradványai.
"Mondd Kedves, hiszel abban, hogy a sors szánt ennek a regénynek folytatást? Vagy ez is torzó marad, mint körülöttem minden? In medias res kezdődött, mint egy villám - lesz-e bennünk elég fény és meleg. Most végtelen csend uralkodik bennem. Ez a nagy megbékélés, megértés időszaka, amikor nincsen homályos sarok, mindent bejár valami valószínűtlenül tiszta fény, melyben a dolgok igaz valójukban, rendes összefüggéseikben, önként megmutatkoznak. Hidd el, alapjában véve érdekes és szép a világ!" (1952. 11. 23. Csorvás)
