Minderről a Magyarország 2015 stratégiai kutatási projekt vezetői számoltak be, összegezve az akadémiai intézetek munkatársaiból szervezett kutatói hálózat eddigi tevékenységének tapasztalatait. A projekt három ismert tudós , Ágh Attila, Vértes András és Tamás Pál nevéhez köthető, célja távlatokban gondolkozva tudományos hátteret, megalapozottságot adni a fejlesztéspolitikának és a tervezésnek.

„A Magyarország 2015 projekt 2005. elején meghatározott céljai szerint feltárta a középtávú fejlesztés számára jelentkező áttörési pontokat és veszélyzónákat, kialakította az alternatív válaszokat és kijelölte a prioritásokat, s ezzel a társadalmi tervezés módszertanának kidolgozásához is hozzájárult a további projektek számára” - nyilatkozta az euractiv.hu-nak Ágh Attila, az egész kutatási projekt vezetője. „Alapvetően arra törekedtünk, hogy felkutassuk azokat a sajátos magyar adottságokat, amelyekből versenyelőny származik, vagyis fejlesztésük révén a magyar versenyképesség optimálisan növelhető, illetve ahol az egyes fejlesztési irányok felerősítő hatása, szinergiája maximálisan jelentkezik. A projekt arra is szolgált, hogy tisztázza a magyar közép- és hosszú távú érdekeket az EU-ban, vagyis kidolgozza a „magyar szerep” és a „magyar esély” problematikáját.”

Az egyensúlyhiány okai

A versenyképességgel foglalkozó kutatási irány (Vértes András vezetésével) megállapította: Magyarország legnagyobb versenyhátránya az, hogy az állami tevékenységet pazarlás és reform nélküli forráskivonás jellemzi. Nincsenek teljesítménykritériumok, nincs mérés és nincs valódi érdekeltség. A nagy elosztó, szolgáltató rendszerek működése irracionális és folyamatosan deficites. A nyugdíjrendszert 10-20 éves távlatban pénzügyi csőd fenyegeti. A halálozási mutatók nagyon rosszak, miközben a kórházi ágyak és az orvosok száma nemzetközi összehasonlításban igen magas, az egészségügyi szolgáltatások igénybe vételének gyakorisága és a gyógyszerfelhasználás (költés) európai összehasonlításban kiugró. Az infrastruktúra fejlesztése lassú, fajlagos költségei irreálisan magasak. A regionális különbségek fokozódnak. Mindez - más tényezőkkel együtt - elképesztően nagy (a GDP 6 és 10 százaléka közötti) államháztartási hiányhoz, számottevő államadósság-növekedéshez és súlyos pénzpiaci bizonytalanságokkal járó külgazdasági egyensúlyhiányhoz vezetett.

A szakemberek szerint a deficit gyors és radikális csökkentése, az adósságnövekedés megállítása, a pénzpiaci hitelesség visszaszerzése nem halasztható és a versenyképesség további javulásának elemi feltétele.

Az EU lemarad vagy legfeljebb tartja a lépést

2015-ig a világpolitikai feszültségek némi erősödése várható: főleg a terrorizmus, a vallási fanatizmus, az etnikai konfliktusok és az energiabiztonság terén. Gazdasági téren a fő kihívást az Észak–Dél szakadék, az elöregedés és az egészségügyiköltség-robbanás, az ezzel összefüggő állampénzügyi reformkényszer és a környezeti fenntarthatóság kérdései jelentik. A globalizáció erősödésének előnyei és hátrányai egyszerre jelentkeznek. Az EU pozíciójának javulására nincs esély, térségünk legjobb esetben is csak az USA-val fog lépést tartani. A versenyképességi szempontból legfontosabb területeken: a vállalkozói szellemben, az infokommunikációs technológiák használatában, illetve az innovációban és a humántőke-be fektetés terén az EU lemaradása 2015-ig szinte bizonyosan nem csökken a módosított lisszaboni politika nyomán sem.

Négy forgatókönyv készült

Magyarországot illetően a kutatás - különböző hazai és nemzetközi feltételekkel számolva - négyféle forgatókönyvet vázolt fel.

A legkedvezőbb változatban a GDP évente átlagosan 4-4,5 százalékkal nő, az államháztartás viszonylagos egyensúlya 2008-2009-re helyreáll, az euróbevezetés 2010–2011-ben megtörténik, a tudásgazdaság fejlesztése élénkül, a versenyképesség gyorsan javul. A legsötétebb képet felvázoló forgatókönyv által feltételezett kedvezőtlen világgazdasági körülmények és eredménytelen hazai gazdaságpolitika esetén súlyos gazdasági pénzügyi és társadalmi problémák keletkeznének.

A kedvezőbb forgatókönyvek megvalósulásának legfontosabb hazai feltétele az állami tevékenység átfogó modernizációja. Ez egyrészt régiókra, nagyvárosokra és kistérségekre épülő alapvető önkormányzati-közigazgatási reformot jelent. Az aktív és innovatív vállalati működés környezeti feltételeinek erősítése további lépéseket igényel a versenyszabályozásban és a versenysegítő magatartásban.

Minden ötödik végzős funkcionális analfabéta

Lesújtó képet festett a hazai közoktatás minőségéről a kutatás. Tartósan 20 százalékban funkcionális analfabéták hagyják el az iskolarendszert, miközben egy tanárra feleannyi diák jut Magyarországon, mint az EU átlaga. A felsőoktatás mennyiségi bővülése minőségromlással és súlyos szerkezeti torzulással járt (sok a bölcsész, jogász, közgazdász; kevés a mérnök, a természettudományos végzettségű és a kettős képzettségű), a nyelvtudás szintje pedig alacsony. Így egyszerre van túlkínálat szakképzetlen és túlképzett (rossz irányba képzett) munkaerőből.

A kutatók az egész közoktatás reformját sürgetik, kezdve az óvodától, ahol előiskolai képzést vezetnének be. Teljesítménymérés alapján hangolnák össze a különböző finanszírozású oktatási intézmények követelményrendszerét - közelítve azokat a nyugati standardokhoz. A felsőoktatást is egyre inkább közoktatási formaként fognák fel, de közben jelentősen növelnék a műszaki, az agrár- és a természettudományi szakokon tanuló hallgatók összlétszámát.

A tudósok szerint a versenyszférának a jelenleginél jóval nagyobb szerepet kell vállalnia a K+F finanszírozásából (2015-re legalább 40-50 százalékos arány elérése lenne kívánatos).

Csábítsunk magasan képzett munkaerőt!

Sürgősen neki kellene látni továbbá a nemzeti stratégia néhány prioritásának kidolgozásához. Ezeknek egyszerre kellene tekintettel lenniük a magyar ipar lehetőségeire, a hazai K+F meglévő erősségeire. Az állam képviselői és a szakemberek egy Nemzeti Kutatási Tanácsban vitatkozhatnának a részpolitikák integrációjáról. Bizonyos mandátumokkal ez a tanács felügyelné az állam által finanszírozott kutatóhelyeket is - legyenek azok bármilyen szervezeti keretekben (Akadémia, felsőoktatási hálózaton belüli, vagy ágazati intézetek).

Célszerű lenne Magyarországra hozni közös közép-európai fejlesztési központokat. Ilyenekből a közép-európai EU-tagállamok együttes kezdeményezésére és közös lobbi tevékenységének eredményeként talán együtt a szélesebb régióban 8-10 is létrejöhetne (és értelemszerűen arányos részük kerülhetne egyébként is meglévő hazai tudásközpontok mellé). Ezek kutatószemélyzete, irányítása és gazdasági „vevőköre” is meghatározó módon az érintett négy-öt országból közösen kerülne ki.

A szakértő, magas kompetenciájú szakmunkaerő biztosításában a külföldről meghívható, vagy letelepíthető csoportok egyre nagyobb szerepet kapnak. Kialakul egy európai verseny az ilyen szakemberek megszerzésére, „átcsábítására”. Ebben más európai versenytársaink laboratóriumaik felszereltségével, magas fizetésekkel tűnhetnek majd elsősorban csábítónak. Mi ezzel szemben előremeneteli lehetőségeket és az érintettek családjai számára megfelelő életminőséget kínálhatunk alternatívaként. Ezek biztosításához minden bizonnyal specializált állami alapok is szükségek lesznek.

Két út áll előttünk

A Magyarország 2015 kutatási projekt tapasztalatait a tudásalapú társadalommal foglalkozó kutatási irány vezetője, Tamás Pál így összegezte:

„Két opciónk van. Az elsőben megpróbáljuk megtanulni a világban hogyan gondolkoztak a sikeresek. Nem tudunk mit kezdeni más történelmével, nem másolhatók a konkrét szervezeti sémák, nekünk szükségszerűen mások lesznek a külföldi partnereink. De a stratégiai elvekből, mások gondolatmenetéből tanulhatunk. De akkor, persze hagyva valamennyi pénzt a helyi álmok álmodóinak is, egy átfogó nagyobb programnak mégis neki kell vágni. Úgy, hogy közben nagyjából néhány fontosabb metszetben végig tudjuk, milyen Magyarországot akarunk. S ezekhez a központi ideákhoz megpróbálunk ragaszkodni. Amennyire tudjuk, tartjuk az irányt. A másodikban úgy hisszük, túl sok mindentől függ, milyen lesz a jövő. Nem gondolunk konkrét fordulatra. Legyenek valamivel jobb útjaink, kórházaink, iskoláink, könyvtáraink mint ma. Tőlünk most ez telik.

Ha a második menetet követjük, a mainál kicsit emberibb, valamivel kisimultabb arcú provinciában fogunk élni. Amely egészében nem került közelebb a nagy nemzetközi központokhoz. Nem váltunk pályát. Arra, csak az első változatnál lehet valamilyen esélyünk.”
                                                              *************
 A Magyarország 2015 projekthez hasonló nagyszabású kutatások Nyugaton igen gyakoriak és különböző nevek alatt futnak, mint stratégiai kutatás, fejlesztéspolitika avagy távlati tervezés. Magyarországon ez a kutatási irány még nem alakult ki, ahogy a közpolitikai intézetek (policy institute) intézményrendszere sem jött még igazán létre. A stratégiai kutatás lényege mindenekelőtt az, hogy távlatokban gondolkozik és a felgyűlt társadalomkutatási eredményeket az alkalmazás, a megvalósíthatóság szempontjából tekinti át és használja fel.
A stratégiai kutatás olyan interdiszciplináris megközelítésre, szintézisre törekszik, ami az egyes kutatási területeket átfogó, koherens és egységes modellé egyesíti, vagyis a hangsúlyt a szinergiákra, az egymást kölcsönösen felerősítő hatásokra helyezi, és ezzel a fejlesztéspolitika számára a hosszú távú beruházásban és az eszközök felhasználásában az optimális megoldást keresi. Alternatívákban és forgatókönyvekben gondolkodik, amelyek nemcsak választási lehetőségeket kínálnak a fejlesztéspolitika számára, hanem egyben a feltárt alternatív megoldásokon keresztül a változó világhoz való gyors alkalmazkodást is lehetővé teszik.

 
A kutatási projekt anyagai letölthetők a http://www.magyarorszag2015.hu internetes oldalról.

(Forrás: Euractiv.hu )