A kifejezés nem véletlen: a két állam határán kirobbant helyi összecsapásokból nőtt ki az amerikai polgárháború. Azóta akár a futballpályán, akár a kosárlabdacsarnokban vagy a baseballstadionban találkoznak a vetélytársak, mindenki háborút emleget. És nem csak ez a két tanintézmény áll egymással "hadiállapotban", hanem például az Ohiói és a Michigani Egyetem is - utóbbiak azért, mert a két állam milíciái 1835-ben kisebb csatákat vívtak Toledo hovatartozása kapcsán. A végül Ohiónak ítélt városban azóta is minden ősszel keverten lobognak a michigani és az ohiói egyetemi zászlók: a lakosság fele az egyiknek szurkol, a fele a másiknak. (A vegyes házasságok kedvéért árulnak olyat is, amelynek egyik oldalán a piros-szürke ohiói, a másikon a sárga-kék michigani színek szerepelnek.)

Az idén a helyzet azzal súlyosbodott, hogy a meccs előtt az Ohiói Vadgesztenyefák volt az egyetemi ranglista éllovasa, a Michigani Torkos borzok pedig a második helyezett, vagyis a győztes máris az egyetemi bajnokság országos döntőjében érezhette magát. Az Ohio Buckeyes hisztérikus érdeklődéstől kísért, remek meccsen 42:39-re győzött - ám ekkor jött a meglepetés. A Michigan Wolverines a vereség ellenére is megőrizte a második helyet, vagyis elképzelhetőnek tűnt a gyors visszavágó. Ezen aztán óriási vita robbant ki, mígnem egy héttel később a Dél-kaliforniai Egyetem (USC) a Notre Dame legyőzésével mégiscsak feljött a második helyre.

Amerikában elképesztően népszerű az egyetemi futball. Hol van már 1906, amikor a sok haláleset miatt Theodore Roosevelt elnök be akarta tiltani?! A szabályokat száz éve egységesítő felsőoktatási sportszövetség (NCAA) elit osztályában most 119 csapat szerepel, összesen legalább ezerkétszáz helyen játszanak egyetemi tojásfocit. A játékosok - bár a legjobbak óriási sztárok - amatőrök, csak ösztöndíjat és minimális költségtérítést kapnak, meg esélyt a profi ligába kerülésre. A szabályok kegyetlenek: mivel a jövedelem nem elég a családfenntartáshoz, a gyermekeseket automatikusan kizárják. (Az idén kivételt kellett tenni, hogy egy árván maradt testvérpár idősebbik tagja gondját viselhesse öccsének, és közben sportolhasson.) A tanintézmények jelentős jövedelemre tesznek szert a tévés jogdíjakból, az emléktárgyakból és a jegybevételből. Az egyetemi első osztály átlagos nézőszáma tavaly meccsenként 46 ezer volt. (A profiligáé 67 ezer 600, ám ott csak 256 mérkőzést rendeznek, míg az egyetemistáknál 709-et, vagyis az összesített nézőszámban az amatőrök 33 millió:17 millió arányban verik a profikat.)

Az egyetemi futball Délen és a Közép-Nyugaton a legnépszerűbb, főleg vidéken, ahol nincs a közelben proficsapat. Oklahoma, Oregon, Nebraska, Michigan, Ohio, Georgia, Alabama vagy Texas kultikus szeretettel övezi saját egyetemi együtteseit. A mecscsek fantasztikus hangulatban zajlanak. Mindkét csapat egyenruhás zenekarral vonul fel, a stadiont (a legnagyobb futballprogramok pályái 80-100 ezresek) dugig megtöltik az egyentrikóban feszítő, végig hangosan szurkoló drukkerek. A meccs előtt, a szünetben és az állásidőkben feszes, pattogós ritmusú zenék szólnak, a zenekarok külön párbajt vívnak. (Vannak egyetemek, például a washingtoni Howard, amelyeknek rossz a csapatuk, de remek zenekaruk van, ott a közönség az utóbbiak miatt jár ki.)

Az alapszezont hagyományosan a hadsereg és a haditengerészet akadémiáinak öszszecsapása zárja, ezt követik a "csészemeccsek". Az elnevezés az első, 1902-es kupaösszecsapásnak helyt adó pasadenai stadion formájára utal. December végén, január elején összesen 32 "bowl" mérkőzés lesz. A legrangosabbat az elit Bowl Championship Series bajnoki címéért játsszák majd, az Ohio ellenfele végül a Florida lesz, mert a USC az utolsó fordulóban - az ezredforduló óta először - kikapott a Los Angeles-i Városi Egyetemtől. A profik rájátszása csak az egyetemi kupameccsek után kezdődik - a jól olajozott marketinggépezetek a piaci verseny ellenére sem akarják rontani egymás üzletét.