Beismerő vallomás

Beismerő vallomással egyenértékű kijelentést tett a minap Orbán Viktor és Pokorni Zoltán: azért nem akarnak kormányváltást, mert abba beleroppanna az ország, nem bírná ki a kormányváltáshoz szükséges négy hónapot, mert ez idő alatt elértéktelenedne a forint, elértéktelenednének az emberek vagyontárgyai, csődbe mennének a vállalkozások, és csődbe menne az állam is. Magyarán: bekövetkezne a biztos nemzethalál.

Nemzethalálról már eddig is rengetegszer vizionáltak, de most először támadt olyan víziójuk, hogy a nemzethalál éppen akkor következne be, ha a jelenleg kormányzó szocialista-szabad demokrata koalíció megdöntésére új választást és új kormány megalakítását követelnék.

Miért tekinthető ez beismerő vallomásnak? Egyrészt azért, mert egész évben - egészen az önkormányzati választásig, sőt még az azt követő napokban is - ennek éppen az ellenkezőjét állították. Mostani beismerésükkel nyilvánvalóvá vált, hogy mindvégig hazudtak, amikor azt állították, hogy a magyar államháztartás helyzetét már rövid távon stabilizálni lehet az adó- és járulékcsökkentés programjával. Másrészt pedig azért, mert ha az általuk mind ez idáig favorizált adó- és járulékcsökkentés programjának lenne bármiféle makrogazdasági realitása, akkor most nem nyilatkoznának úgy, hogy egy esetleges új választás és kormányváltás esetén összeomlana a magyar gazdaság. Ugyanis ez a bizonyos összeomlás a befektetői bizalomvesztésnek lenne a következménye. Ha pedig Orbán és Pokorni attól tart, hogy az államháztartás hiányát jelenleg finanszírozó befektetők bizalma azon nyomban elillanna, ha csak felmerülne egy új választás és kormányváltás lehetősége, akkor ez nem jelent mást, mint azt, hogy ők maguk is pontosan tisztában vannak azzal, hogy a befektetők nem bíznak a Fideszben, nem bíznak Orbán Viktorban.

Íme, kibújt a szög a zsákból. A király meztelen. Orbán, Pokorni, csúfosan lebukott.

Nikk Pál
Budapest

Mi szóltunk!

Úgy gondolom, hogy Becsey Zsolt európai parlamenti képviselő úr (Fidesz, EPP-ED) nemrég közölt cikke (Miért fontos Almunia meghallgatása?, november 22.) kapcsán célszerű tisztázni néhány kérdést az Európai Bizottságnak a magyar államháztartási mutatók alakulását érintő ellenőrzési tevékenységét illetően, illetve tényszerű korrekciókat tenni.

Először is, a cikkben kifejtettekkel ellentétben, az elmúlt években az Európai Bizottság rendszeresen és nyilvánosan kifejezte aggodalmát a magyar költségvetési helyzet romlása ügyében és megtette a Stabilitási és Növekedési Egyezmény előírásai szerint ráháruló lépéseket. Az egymást követő konvergencia programokról készült összes értékelésében konzekvensen felhívta a figyelmet az optimista makrogazdasági és költségvetési tervezés kockázataira. Ezen túlmenően az Európai Bizottság kétszer javasolta a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsának (ECOFIN), hogy hozzon döntést arról, miszerint Magyarország nem tette meg a szükséges intézkedéseket a túlzott deficit (a GDP arányában 3 százalék feletti költségvetési hiány) kiigazítása érdekében. (A szóban forgó határozatokat a Tanács 2005. január 18-án és 2005. november 8-án el is fogadta). 2006 januárjában pedig azt a precedens nélküli javaslatot terjesztette elő, hogy Magyarországnak átdolgozásra vissza kell adni a 2005 decemberében beadott konvergenciaprogramját.

Másodszor, a cikk állításaival szemben az Európai Bizottság tavaszi deficit-előrejelzése (6,7 százalékos hiány a GDP arányában a nyugdíjreform költségei nélkül számolva) összhangban volt a piaci konszenzussal és a Magyar Nemzeti Bank májusi prognózisával, tehát nem volt derűlátóbb ezeknél. Ráadásul peszszimistább volt, mint több nemzetközi szervezet (pl. az OECD) akkoriban publikált előrejelzése. Az írás azt is említi, hogy a 2007-es magyar gazdasági növekedésre és inflációs rátára vonatkozó 2006 tavaszi bizottsági prognózisok érthetetlenül optimisták voltak a régóta halogatott költségvetési kiigazítás fényében. Fontos leszögezni, hogy az Európai Bizottság előrejelzései azon a nemzetközileg is bevett módszertani feltételezésen alapulnak, hogy a gazdaságpolitika változatlan marad az érintett időszakban. A bizottsági szakértők nem is vehetnek figyelembe olyan lehetséges intézkedéseket, melyekről nem született kormányzati vagy parlamenti döntés. Mint közismert, a konszolidációs csomagot 2006 júniusában, vagyis több mint egy hónappal a tavaszi előrejelzés közzététele után jelentette be a magyar kormány, következésképpen a megszorítások gazdasági hatásait sem vehette figyelembe a május elején készült prognózis.

Amelia Torres
szóvivő
Európai Bizottság, Gazdasági és Monetáris ügyek

l Michael Burns (Nem adó, biztosítás, november 20.) kioktatja Ferge Zsuzsát (Egy orvos félreérti tapasztalatait, november 4.) a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) ügyében. Burns úrnak nincs igaza, a Ferge Zsuzsától idézett mondat úgy jó, ahogy le van írva. A National Insurance egy olyan adó, amelyet az alkalmazottak fizetnek egy alapba, amely elsősorban a nyugdíjak és nyugdíjszerű járadékok (pl. rokkantsági, árvasági, munkanélküliségi pénzek) finanszírozását szolgálja. Az NI által kötelezően finanszírozott ellátások között az egészségügy, vagy az NHS nem szerepel. Más kérdés, és nyilván ez zavarta meg a levélírót, hogy az alap rendszeresen keletkező többletéből alkalmanként egy-egy nagyobb összeget a Pénzügyminisztérium átutal az NHS-nek, ez megjelenik a költségvetésben is, de erre vonatkozóan nincs semmiféle állandósult törvényi szabályozás.

Dr. Mihályi Péter
közgazdász

l Hiába a szép szó, a figyelemfelhívó reklám, plakát, újságcikk. Hiába hallják naponta az emberek, hogy nő az ózonlyuk, a szén-dioxid-kibocsátás - nem tanulnak. A kertekben felgyülemlő lehullott falevelet, gallyakat a telektulajdonosok a ház előtti közterületen minden ősszel kupacba rakják - amibe gyakran belekerülnek rongydarabok és kiürült műanyag flakon is - és meggyújtják. De ilyenkor a falevél már nedves, nem ég el, hanem csak füstölög. Olykor egész városrészeket borít be, mint például Mátyásföldet, amely hetekig füstben, bűzben úszik, s ha ráadásul a szél is feltámad, széthordja a szemetet. Pedig lenne más megoldás is! A kertvárosokban minden családi háznál van annyi szabad hely a kert végében, hogy gödröt ássanak és abban komposztálják a zöld hulladékot, vagy ha még nincs, akkor egy szemeteszsákba gyűjtve kitegyék a kapu elé. De a "ragály" csak terjed! Tisztába vagyok azzal, hogy nem lehet mindent rendelettel szabályozni, de mégis alkotni kellene egyet, amely kimondja: közterületen avart, szemetet égetni szigorúan tilos!

Nagy Zoltán
Kistarcsa