Kettős állampolgárság helyett
Két éve, hogy a választópolgárok kétharmada a távolmaradásával nyilvánított véleményt a kettős állampolgárságról - a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról -, és a nem egészen hárommillió szavazó 48 százaléka is nemmel voksolt. Így a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) által kezdeményezett, a Fidesz és a Munkáspárt által támogatott népszavazás eredménytelen volt. (Hasonlóképpen eredménytelen volt a kórház-privatizáció ellen, ugyanazon a napon tartott referendum is, bár ott csupán néhány tízezer voks hiányzott.)
"Az alanyi jogon járó magyar állampolgárság megkönynyítené a kapcsolattartást, de talán ennél is fontosabb, hogy történelmi elégtételt és a szülőföldjükön nagyobb biztonságot jelentene a határon túliaknak" - egyebek mellett így érvelt követelése mellett a Magyarok Világszövetsége. A Fidesz támogatásáról biztosította a világszövetséget, bár 1998 és 2002 között még hallani sem akart efféle megoldásról. Orbán Viktor miniszterelnökként 1998-ban óvatosságra intett, és a kérdés buktatóit hangsúlyozta, Orbán 2004 novemberében viszont már másként látta: "tízmilliós országból tizenötmilliós nemzetet újrateremteni történelmi tett lehet".
A kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ a kezdeményezést hevesen ellenezték. Többek között azzal érveltek, hogy a kettős állampolgárság megadása esetén a határon túli magyarok tömegesen hagynák el szülőföldjüket, ezért inkább az otthoni boldogulásukat kellene támogatni. Emellett különféle számítások sorával igyekeztek bizonyítani, hogy a tömeges áttelepülésnek súlyos következményei lehetnének, mert tíz-, sőt százmilliárdokkal növekednének az egészségbiztosító és a nyugdíjbiztosító kiadásai. A népszavazást megelőző kampányban sokat idézték azt a Kovács László volt külügyminiszternek tulajdonított kijelentést is, hogy 23 millió romániai munkavállaló özönlené el az országot. (Utólag kiderült, hogy ez Gyurcsány Ferenc akkori kormány-főtanácsadó propagandaötlete volt.)
A népszavazás más tekintetben sem volt mentes a kisebb-nagyobb botrányoktól. Az nem volt szokatlan, hogy az Alkotmánybíróságnál megtámadták az OVB-nek az aláírásgyűjtő ívek hitelesítéséről hozott döntését, de egyértelmű, hogy a referendum kitűzését elrendelő (egyhangú) parlamenti határozat elleni jogorvoslat beterjesztésével valaki már csak az időhúzásra "játszott". Így a népszavazás bejelentésétől a referendum megtartásáig 15 hónap telt el. A szavazatok összesítése után pedig következtek a sorozatos jogorvoslati kérelmek. Az eredmény nem változott.
A népszavazás után a kormány kármentésbe kezdett. Elindította a Szülőföld-programot, amelynek keretében egymilliárd forintos keretet hoztak létre a magyar nemzetiségűek támogatására, egyszerűsítették a honosítás szabályait, és korlátlan számú beutazásra jogosító nemzeti vízumot is ígértek.
Az anyaországgal való kapcsolattartás összes gondját azonban az EU bővítése oldhatja meg. Az Ausztriában, Szlovákiában és Szlovéniában élő magyarság 2004-től, az erdélyiek pedig jövő januártól minden kötöttség nélkül utazhatnak. Az ukrajnai és a szerbiai magyar kisebbség viszont Magyarország schengeni csatlakozása után nehezebb helyzetbe kerül, mert a kétoldalú államközi egyezmények alapján kibocsátott kedvezményes vízumot meg kell szüntetni (Horvátország polgárai az unióban vízummentesek). Így számukra csak a nemzeti vízum marad.
