A díszvendégként megjelenő volt köztársasági elnök, Mádl Ferenc és a beszédet is mondó egykori külügyminiszter, Martonyi János a mérsékelt jobboldalhoz tartozik. Hende Csaba, a polgári körök fő szervezője már kevésbé, Tőkés László református püspök még annyira se. Alaptételként mindannyiuktól megkaptuk: a kormány hazaáruló.

Martonyi hangsúlyozza, hogy a gyász, a gyalázat, a gyávaság, a szégyen, a kisszerűség is része a nemzet tudatának. Tőlünk függ, hogy a gyászt hogyan tudjuk a javunkra fordítani. Tőkés püspök gyorsan eljut Kádár Jánostól a mostani kormányig, és a "hazugság politikájának folytonosságára" hívja fel a figyelmet. Elhangzanak az ilyenkor szokásos kulcsszavak is: neoliberális, kozmopolita, posztkommunista, idegen érdek. Szerinte erőt kell meríteni a népszavazás revíziójához, az újbóli összefogáshoz, hogy a "következő alkalommal ne valljunk olyan szégyent, mint 2004-ben". A püspök végezetül eldalolja a "Szállást keres a Szent Család..." kezdetű éneket. Hende Csaba annak a meggyőződésének ad hangot, hogy az a másfél millió ember, aki két éve nemmel szavazott, "maga ütötte rá a pecsétet Trianonra".

Tõkés László újra megpróbálná - mellette Mádl Ferenc volt köztársasági elnök