Fájjon csak a szomszéd feje!
- Úgy látszik, az osztrákok csak odahaza tartják fontosnak a környezetük megóvását, ha a saját piszkukat átvezetik a szomszédba, azzal már nem törődnek. Fájjon csak emiatt a szomszéd feje, a lényeg az, hogy náluk minden patyolattiszta! - mondja elkeseredetten, de indulatosan egy horgász, így utalva arra, hogy milyen a folyó állapota a szentgotthárdi gátnál, majd legyint egyet, miközben hozzáteszi: - Nem lehet itt már semmit sem fogni, elvándoroltak a halak.
Az elhangzottakat megerősítette Labritz Béla, a helyi önkormányzat környezetvédelmi bizottságának elnöke, aki szerint a kialakult helyzet nagyon érzékenyen érinti a térség idegenforgalmát, mindenekelőtt az ezen a vidéken több évszakban kedvelt evezős turizmust. A vízminőség-vizsgálatra felkérték a gödöllői Szent István Egyetem szakembereit, mert az itteniek szinte biztosak abban, hogy a Rába habzásának egyik következménye, hogy a folyóban alaposan megcsappantak az őshonos halak. Ez azt jelenti, hogy paducot, domolykót, harcsát, süllőt és csukát csak elvétve látnak és fognak a pecások. Félő, hogy megszakad a tápláléklánc, mivel tapasztalják a puhatestűek, apró rákok, ivadékok pusztulását.
De mi okozza a folyó ránézésre is lehangoló látványt nyújtó habzását? Magyar vízügyi szakemberek vizsgálataik során kimutatták a bőrfeldolgozáshoz használatos mosószeradalékból származó naftalin-szulfonátot. Ebből képződik a habzás, ami a szakértők szerint elcsúfítja ugyan a vizet, de nem mérgező. Ezt követően kapcsolódott a vizsgálatokba a szaktárca, amelynek képviselői a határvízi bizottság tavaly májusi ülésén szembesítették az osztrákokat a tényekkel. Ezek közül a legfontosabb: Jennersdorfban a bőrgyártáshoz használt vizet csak részben tisztították meg, úgy engedték a Rábába. Az osztrákok a panaszok nyomán vállalták: az idén július elsejéig ezt a szennyvizet előbb a városi tisztítóba vezetik, s csak utána engedik a folyóba. Ez azonban nem történt meg.
Márpedig a szentgotthárdiak ragaszkodnak a folyó eredeti állapotának visszaállításához. Nem csak a wellness- és egészségturizmus feltételeinek rombolása miatt aggódnak. Éppen a Rába egyik szentgotthárdi szakaszán építenének - a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség segítségével - igazi vadvízi evezős pályát. A folyó adottságai ugyanis erre kiválóak. De ha ilyen borzalmas állapotú marad a Rába, itt senkinek sem lesz kedve vízre szállni. Mint ahogy - a szentgotthárdiak véleménye szerint - az épülő, mediterrán jellegű termálfürdő látogatottsága is megérzi a kialakult helyzetet, kedvetlenül mennek majd az emberek, vélik többen.
Joób Márk, a Polgárok egy Ígéretes Szentgotthárdért elnevezésű környezetvédő egyesület vezetője azt mondta: ők is fellépnek minden olyan környezetet károsító ügyben, amelyről tudomást szereznek, de kizárólag a Rábáért még nem alakítottak ki együttműködést hasonló céllal alakult osztrák szervezettel. Ugyanakkor megjegyezte: már rendeztek együttes megmozdulást, így tiltakoztak a közös határra tervezett osztrák szemétégető létesítése ellen.
E hét elején nyilvánosságra került a Rába habzása ügyében Persányi Miklós környzetvédelmi és vízügyi miniszter ultimátuma, melynek célja, hogy az osztrák fél fél éven belül szüntesse meg a vízszennyezést. Viniczay Tibor szentgotthárdi polgármester viszont úgy véli: túl hosszú ez a határidő, már csak azért is, mert több év telt el úgy, hogy az osztrákok elengedték a fülük mellett a magyarok kérését a helyzet megváltoztatására.
Másként látják a habzás okait Ausztriában. Az osztrák Boxmark bőrgyár minden környezetvédelmi előírást betart, tisztítóberendezései korszerűek - mondta lapunk megkeresésére Joachim Haidacher, a két telephelyen, a burgenlandi Jennersdorfban és a stájerországi Feldbachban termelő gyár ügyvezető igazgatója, aki nemigen érti a magyar vádakat, amelyeket - szavai szerint - hecckampány részének tekint. Mint mondja, a Rába vize az osztrák szakaszon, közvetlenül ott, ahol a gyár szennyvize - a tisztítóberendezésen át - belefolyik, semmiféle szennyeződést, habképződést nem mutat.
Haidacher, aki egyébként környezetvédelmi szakértő, nem érti, milyen alapon gyanúsítják a bőrgyárakat a habképződés okozásával, amikor azt szerinte eddig semmiféle vizsgálat nem mutatta ki. Ha az állítás valós lenne, akkor a habképződés a gyár közelében lenne a legerősebb, és kilométerekkel később csökkenne. Márpedig, állítja az igazgató, ez fordítva van: a hab csak sok-sok kilométerrel távolabb képződik, a magyar szakaszon. Tény, hogy nem a víz eséséből, a meder meredeklejtéséből adódó, szokványos és igen hamar eloszló habról van szó, csak éppen tisztázatlan, miből ered a szennyeződés. Ha valamiféle festék vagy olaj jelenne meg a vízen, az könnyen kimutatható lenne, itt azonban bonyolultabb a képlet - mondja az ügyvezető, aki egyúttal cáfolja, hogy a Boxmark zsarolná bármelyik illetékes tartomány kormányát. Soha szóba sem került, hogy a gyár leállna, s erre nincs is ok - mondja, s megismétli: a gyár betartja a környezetvédelmi előírásokat. Szívesen lát a telephelyeken magyar szakértőket, avagy újságírókat, akik meggyőződhetnek mind az előírások betartásáról, mind arról, hogy a környéken a Rába vize tökéletesen tiszta. A bécsi Műszaki Egyetemen egyébként van egy, a víztisztaság kérdéseivel foglalkozó kutatócsoport, s a magyar-osztrák kétoldalú bizottság is napirenden tartja a témát - fűzi hozzá.
A stájerországi tartományi kormány a maga részéről mindent megtesz, hogy a Magyarországgal a Rába vízminőségéről 1956-ban kötött államközi egyezmény előírásait betartsa - közölte érdeklődésünkre Dieter Rupnik kormányszóvivő. Rupnik lapunk megkeresésére felvette a kapcsolatot a helyi szakértőkkel, akik a magyarországi szakaszon előforduló gondokat a Rába - évszaknak megfelelő - alacsony szintjével magyarázták, és a szóvivőt arról biztosították, hogy a látványnak ijesztő habnak nincs mérgező hatása.
Bécsben minden jel szerint komolyan foglalkoznak a magyar panasszal. A szövetségi környezetvédelmi minisztériumban tegnap kétnapos szakértői tanácskozás kezdődött arról, milyen intézkedésekre lenne szükség, milyen műszaki megoldásokat kellene alkalmazni, és azokat milyen forrásból finanszírozzák.
