Olvastam egy blogbejegyzését áprilisból: hangja legalábbis kemény. De hol a többi darab?

Írok naplót, de nem feltétlenül a nyilvánosságnak. Ugyanakkor más oka is van annak, hogy nem talált tőlem egyebet: súlyos technikai probléma lépett fel a rendszerben. Remélem, hogy a jövőben – egyebek mellett – ezt a rendszert is sikerül átalakítani...

Helyben vagyunk: székfoglalójában provokatívabb és határozottabb politizálást ígért.

A provokatívabb fellépést úgy értettem, hogy az eddig is megjelenített társadalmi problémák felvetését sokkal hangsúlyosabban jelenítenénk meg, jóval erősebb lenne az ehhez kapcsolódó kommunikáció. Azt pedig nyilván nem kell ecsetelnem, hogy az ember huszonkét évesen sokkal dinamikusabban cselekszik, mint, mondjuk, negyvenes kollégája.

Lehet készülni megdöbbentő akciók sokaságára?

Mivel elnökségi ülésünk még nem volt, legfeljebb a saját elképezéseimről beszélhetnénk, ám az e pillanatban nem volna helyes. Annyi azért bizonyos, hogy az újszerűségre helyezzük a hangsúlyt, többször találkozunk majd a sajtó és a média képviselőivel. Annak idején nagy visszhangot keltett a Tetthely-sorozat, amelyben az Új Generáció tagjai stop-táblával a kézben, az adott helyszínen tartottak tájékoztatót egy-egy témában: az a széria bármennyire is hatásos volt, ma már más kell.

Mit takar az a megfogalmazás, miszerint kissé idealista tagozatot akar?

Semmit, mert olyan nincs, hogy valaki kicsit vagy nagyon idealista. A tisztújításról szóló jelentések egyikében valóban a kissé jelző szerepelt, úgyhogy hadd oszlassam el a félreértést: idealista tagozat leszünk. Például abban, hogy hisszük: a többi ifjúsági szervezettel karöltve igenis képesek leszünk legalább a sarokpontokban megegyeznünk, ennek nyomán az anyapártokra is hatást gyakorolhatunk.

Ez inkább utópisztikusan hangzik...

Egyrészt nyilvánvaló, hogy túl kell lépni a háborús politikán: az nem vezet sehová. Másrészt a mi szintünkön akad néhány konkrét eset, például a közelmúltbeli, nagy visszhangot kiváltó párkányi akció, amelynek során a szlovákiai atrocitásokkal kapcsolatban közösen léptünk fel.

Összességében mégis inkább problémás a viszony a Fidelitasszal. Az is marad?

Ha megnézi az utóbbi öt-hat év sajtóját, azt láthatja, hogy a már említett háborús politika leszűrődik a két nagy párt fiataljaihoz. A tárgyalásokon legalábbis azt tapasztalom, hogy a Fidelitas kevésbé folytat önálló politikát. Megjegyzem, a Fiatal Baloldalt illetően hasonló meglátásaim vannak, mindazonáltal tehetünk azért, hogy az említett szervezetek e téren kitörhessenek ebből a politikából.

Következésképp az SZDSZ–Új Generáció viszonylata lazábbnak minősíthető?

Minket nem köt semmiféle koalíciós megállapodás, nem függünk az MSZP-től, nem mi kormányzunk: komoly mozgásterünk van. Ebből adódóan több olyan ügyet is említhetek, amellyel a mi tagozatunk gyakorolt hatást a nagypolitikára.

Egyet mondjon!

Tessék: Gusztos Péter és az Új Generáció indította el a dekriminalizáció irányába a drogtörvényt.

Ifjúsági szinten fontos önöknek, hogy ki, mit mond?

Nem az a lényeg, hogy a javaslat honnan jön, hanem az: milyen. Hadd tegyem hozzá: a FIB-bel normális, az Ifjúsági Demokrata Fórummal pedig kifejezetten jó munkakapcsolatban vagyunk.

És ami a „felnőtteket” illeti?

Az SZDSZ és az Új Generáció is elkötelezett a reformok mellett.

Világos. Hangsúlyos programpontként adta meg a jól hangzó emberi jogok kérdését. E tekintetben mi lesz a provokatív elem, odaszegzik magukat egy hajléktalanszállóhoz?

Engem nem civil, hanem politikai szervezet élére választottak, tehát a válasz: nem: De ha már hajléktalanszállás: az idén január-februárban az Új Generáció tagjai saját költségükön járták a várost, vásároltak élelmiszereket és főztek teát: mutasson még egy politikai alakulatot, amely ezt megtette! Most, decemberben pedig kvázi hajléktalan karácsonyt szervezünk a Blaha Lujza térre.

És akkor februárban még ott az SZDSZ tisztújítása. Eddig Fodor Gáborról, Kóka Jánosról és Szent-Iványi Istvánról lehet hallani, hogy adott esetben vállalná a Kuncze Gábor leköszönésével megüresendő posztot. Támogatásuk személy- vagy pártfüggő, esetleg mindkettő, netán egyik sem?

Mindenekelőtt szeretnék megállapodni a jelöltekkel a hogyan továbbról; kivált, mert bárki is kerül az elnöki székbe, együtt kell dolgoznunk. Egyébként – liberális tagozatként – tagjaink véleménye alapból is sokszínű ahhoz, hogy bárki mellé odaálljunk.

Léderer András