A pesti Gólem azonban ekkorra már akkorára nőtt, hogy senki sem érte el a száját. Demszky, látva, hogy népszerűsége eltűnik a padló rései között, előbb korábbi bizalmasát, Atkári Jánost, a város pénzügyminiszterét fokozta le, majd rúgatta ki az SZDSZ-ből, hogy a választásokig hátralévő két évben - a szocialistákkal mély egyetértésben - hangulatjavító útfelújításokra költhessen.

A szocialisták is vágytak a bűvös igére, annyira, hogy a nagy igyekezetben két részre szakadtak. A régiek és az újak addig vitatkoztak egymással, amíg Demszky váratlanul bejelentette, ötödször is megméretteti magát. Az MSZP kénytelen volt jó képet vágni a hírhez, megint nem volt elég ideje saját jelöltet felépíteni, ezért beállt a főpolgármester mögé, aki azzal biztatta, hogy majd a helyettesi és más posztokkal vigasztalódhat.

A választási eredmény ismeretében a szocialisták azonban rájöhettek, nem csináltak túl jó boltot; ha a főpolgármester nem mondott volna le listás mandátumáról, még az egyfős többségük sem volna meg a kormánypártoknak a Fővárosi Közgyűlésben. Így hát a koalíció még meg sem köttetett, már foszlik.

A Gólem mindent összezúzott, ami az útjába került. Demszky - paródiáját előadva egykori szamizdatos önmagának, igaz, egyszersmind hozzájárulva a városi téboly csillapodásához - korlátozta a gyülekezési szabadságot, mikrofonengedély váltására kötelezte a politikai gyűléseket, a traktorokat (azóta jobbára festékszóróval lefújt) táblákkal tiltotta ki a belvárosból. Egy nappal a koalíciós megállapodás tervezett aláírása előtt pedig vétót emelt Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettessége ellen. Azóta sem lehet eldönteni, hogy kettejük vitájáról és állítólagos megegyezéséről melyikük nem mond igazat. Tény, hogy a szocialisták is kereshettek volna alkalmasabb jelöltet, olyasvalakit, aki főpolgármester-választáson bronzéremnél már ért el jobb helyezést.

A koalíciós "két kecske a keskeny hídon" játék eredményeként egyre többen vetik fel a kérdést, a kormánypártok hogyan akarják az 1,7 milliós világvárost vezetni, ha pimf ügyekben még egymással sem tudnak megegyezni. Kínlódásukhoz lelkesen aszszisztál a Tarlós vezette ellenzék is, amelynek azonban ilyen-olyan szövetségesekkel feltöltött frakciói sem tudnak alternatívát felmutatni, városfejlesztési programot pedig végképp nem.

Márpedig a város előtt álló négy év nem lesz örömmámor: kórházakat kell bezárni, minden ötödik háztartásban másfélszeresére drágulhat a távfűtés, és még azt is ki kellene találni, honnan legyen pénz a metróra.

Tényleges városirányítás helyett marad a legendából már idézett tompa, félig tudatos vegetálás. A Gólem pedig tovább nyomul a pesti utcákon.