Az okok sokrétűek. A legfontosabb, hogy a beteg nem érti vagy félreérti orvosát, aki csak általánosságban mondja, hadarja el a gyógyszerterápiás utasításokat. A páciens pedig nem mer vagy szégyell visszakérdezni a részletekre. A gépies, "futószalag-gyógyítás" ellen a páciensek sokszor ösztönösen a terápia megtagadásával reagálnak. Elfelejtik bevenni a gyógyszert... Minél többfajta szert kell beszedni, annál inkább. Az sem mindegy, hogy hányszor: a statisztikák szerint a naponta egyszer gyógyszert bevevők 20 százaléka, a magukat négy részletben gyógyszerezőknek pedig már a 70 százaléka követ el valamilyen gyógyszertévesztést. Ezért is egyre több az elhúzódó hatású, 24 óránként beadandó ún. retardkészítmény. Érdekes megfigyelés, hogy a betegek inkább veszik be a fehér, "jellegtelenebb" tablettát, mint a nagyobb, színes gyógyszert.

Érthető, hogy a fiatalok fegyelmezetlenebbek. Kevésbé veszik komolyan a betegségüket, nehezebben viselik el a terápia okozta életmódkorlátozást. A betegek egyharmada idő előtt abbahagyja a gyógyszerszedést - hisz elmúltak a panaszai. Holott a teljes gyógyuláshoz tünetmentes állapotban is végig kell csinálni a kúrát.

A kidobott gyógyszerek okozta kár milliárdokban mérhető - a gyógyszertévesztés okozta egészségkárosodás szinte felmérhetetlen.