Eddig jobbára csak a személyi jövedelemadó, a járulékok vagy a társasági nyereségadó fizetésével elmaradók autóját, boltkészletét, házát lehetett megtalálni az adótartozás fejében elárverezett tárgyak, ingatlanok között. Mostanában viszont egyre többször kopogtatnak a notórius nemfizetők ajtaján önálló bírósági végrehajtók, ha az illető a helyi építményadó, az iparűzési adó vagy a gépjárműadó kapcsán halmozott fel hátralékot. Ha valaki nem fizet, inkasszót (a céges folyószámláról leemelik az adótartozást, ha pénz érkezik rá), a fizetés (munkabér, egyéb jövedelem) letiltását, vagyontárgyak és ingatlan lefoglalását, elárverezését alkalmazhatják az önkormányzat megbízása alapján eljáró bírósági végrehajtók. Akárcsak maguk a helyhatósági munkatársak - csakhogy az adóügyintézésben jártas hölgy alkalmazottak aligha léphetnek fel hasonló hatékonysággal, mint az elmaradások behajtására szakosodott végrehajtók.

Jelenleg több mint hatszáz önkormányzat adja ki a nála megfeneklett ügyeket bírósági végrehajtónak - erre 2003 januárja óta van lehetőség. Zoltán Levente, a Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara elnökségi titkára szerint felfutóban van a végrehajtópiac: 2006-ban ugyanis megkétszereződött az önkormányzati ügyfelek száma, és jövőre is sok új megbízóra számítanak. Eddig 50 ezer helyhatósági üggyel foglalkoztak, s jellemzően az esetek 80 százaléka az elmaradás befizetésével végződik. A szolgáltatásért a behajtott összeg 5-8 százalékát kérik el. Zoltán Levente hozzátette: ahol hírét veszik, hogy bírósági végrehajtóhoz került az ügy, sokszor önként fizetnek, sőt helyenként a normál adóigazgatásban is javul a fizetési fegyelem.

Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára szerint ugyanakkor korántsem rózsás a helyzet. Az önkormányzatok zöme ugyanis nem aknázza ki eléggé a helyi adóztatásban rejlő lehetőségeket. Jelentős pénzügyi tartalékok vannak a rendszerben, amihez a 2007-es megszorítások közepette lehet, hogy sokaknak hozzá is kell nyúlniuk. A főtitkár szerint sok helyen például nem hajtják be a helyi rendeletek alapján beszedhető adót sem. A szervezet tagjai most kérhetik a TÖOSZ segítségét: átvilágítják az önkormányzat adórendszerét, és javaslatot tesznek a hatékonyabb adókivetésre és -behajtásra. Másrészt felmerült, hogy kistérségi szintre helyezzék a helyi adók beszedését, mivel ott, ahol mindenki mindenkit ismer, sokszor lehetetlen behajtani az adótartozásokat.

Ez utóbbi problémát ugyan sehol sem említették lapunknak, a kinnlevőség aránya a települések éves bevételéhez képest viszont azt mutatja: sok helyen van még mit fejleszteni a behajtáson. Bár akad pozitív példa is - ilyen Budaörs vagy Debrecen -, ahol az éves bevétel mindössze három-négy százaléka marad el az év végére, a 10 százalékos arányt produkáló Halásztelek már átlagosnak számít. Ez azonban csak az adott évben elmaradó bevételt jelenti, máshol az éves bevétel 40 százalékát is meghaladó hátralékok halmozódnak fel. Egy évi 1,3 milliárdos helyi adóbevételt elkönyvelő északkelet- magyarországi kisvárosban például a több mint félmilliárdos kinnlevőség felét egy felszámolás alatt álló cég adótartozása és az ehhez kapcsolódó pótlékok adják. A helyi adóiroda vezetője szerint egyébként a pénzek zöme a gépjárműadónál marad el. Ezeket az összegeket pedig inkasszóval, a jövedelmek letiltásával, a gépkocsik forgalomból való kitiltásával, ingó és ingatlan lefoglalásával próbálják beszedni, ám fizetni sokszor a gépkocsi árverezése napján szoktak.

Egy néhány ezres lélekszámú Tisza-parti faluban máshol látják a problémát. Minthogy munkalehetőség alig van a településen, aki dolgozik, sokszor az is minimálbérért. Ugyanakkor sok családnál mindkét eltartó munkanélküli- segélyen van, amit szociális támogatással és családi pótlékkal egészítenek ki. A helyi adóiroda vezetője szerint ott, ahol három gyerek van, a segélyből élő családoknál is összejön legalább annyi jövedelem, mint ott, ahol a családfő minimálbéren van. S míg a munkabérből levonja az önkormányzat az adótartozást, a segélyekhez nem lehet hozzányúlni.

A nagyvárosokban, nagyobb településeken egészen más a helyzet. Ezek egy részében szinte az összes törvény adta lehetőséggel élnek az adóbehajtásban. Különbségek vannak viszont abban, hogy mindezt mekkora kapacitással, szakértelemmel teszik, s hogy élnek-e bírósági végrehajtóval. Az egyik fővárosi kerületben például a 2005 szeptembere óta a bírósági végrehajtóknak átadott ügyek felét sikerült - nagyrészt bevétellel - lezárni. A kerületben részben ezért, részben a saját végrehajtási tevékenység fejlesztése révén az utóbbi időszakban szépen csökken a hátralékos állomány, ami pótlékokkal együtt még így is eléri az 1,7 milliárdos éves bevétel 40 százalékát. A kerület adóirodájának vezetője szerint ennek nagy részét a gépjárműadóban lévő, akár 4-5 éve húzódó tartozások adják. A sokszor tízezer forintos elmaradásokkal pedig - figyelembe véve a posta- és munkaköltséget - eleve nem érné meg foglalkozni, pedig stabilan több mint 20 ezer gépjárműadó-hátralékos van a kerületben.

A gépjárműadó máshol is problematikus. Az idén több mint kilencmilliárdos adóbevételt tervező Debrecenben például százmilliós összeg folyik be a gépjárműadó-ellenőrzésekből, míg az iparűzési adónál tízmilliós tétel jön össze. Öszszességében pedig több mint félmilliárd forint várható revíziókból az idén. Ennek megfelelően magas az inkasszók száma is: évente tízezer, míg Miskolcon (itt 30 ezerrel laknak kevesebben) évente ötezer.

Miskolcon a 40-50 ezer adózó néhány százalékát tudják ellenőrizni évente, és mintegy ezer esetben állapítanak meg elmaradást. A helyi adóiroda munkatársa szerint vannak még "tartalékok" az ellenőrzésben: jövőre az építményadón belül a garázsokra és üzlethelyiségekre fókuszálnak - előbbieket ugyanis gyakran nem említik a bevallásokban, utóbbiaknál pedig sokszor nem stimmel az alapterület.

A lakótelepi pusztult garázsok után is egyszázalékos lenne az ingatlanadó