A miniszter természetesen nem magánember. Bizonyos esetekben a magánembernél kevesebb, máskor sokkal több jogosítvánnyal rendelkezik. Az utóbbira példa a honvédelmi miniszter jogköre a rehabilitációs eljárások során.

A jelenleg is hatályos 41/1999. (HK 15.) HM utasítás világosan fogalmaz:

"2. § (1) A katonai rehabilitációra vonatkozó döntést felülvizsgálati eljárás előzi meg.

(4) A bizottság tevékenysége az utasítás személyi hatálya alá tartozók katonai rehabilitációjának, valamint a nyugállományú katonákat megillető kedvezményekkel rendelkező rehabilitáltak ügyeivel kapcsolatos döntések előkészítésére terjed ki.

(5) A felülvizsgálati eljárás befejezését követően, a bizottság elnöke a döntési javaslatot a HM politikai államtitkárán keresztül terjeszti fel a miniszternek.

6. § (1) A felülvizsgálati eljárás befejezése után - a feltárt tények ismeretében - a bizottság javaslatot tesz a beadvány érdemi elbírálására. . ."

Lehetséges, hogy a miniszter köteles a Honvédelmi Minisztérium rehabilitációs bizottságának javaslatát továbbítani, de támogatni nem köteles, hiszen - az érvényes utasítás szerint - az csak egy döntést előkészítő javaslat, amely a miniszter érdemi elbírálására vár, aki azt meg is változtathatja.

Hasonlóképpen, a köztársasági elnök is szabadon mérlegelheti az eléje terjesztett javaslatok elfogadását vagy elutasítását.

Az alkotmány azt írja elő, hogy a köztársasági elnök kegyelmet adó rendelkezéséhez az illetékes miniszter ellenjegyzése szükséges. Nincs előírás arra, hogy a miniszter köteles lenne ellenjegyezni a köztársasági elnök olyan intézkedését, amelyért nem kívánja viselni a politikai felelősséget. (Erre látványos példa volt a Göncz Árpád által Kunos Péternek adott kegyelem, amely Dávid Ibolya ellenjegyzésének hiányában nem léphetett életbe.)

Szekeres Imre kétszer volt szabad döntési helyzetben az eljárás során: mindkétszer a rehabilitálás mellett döntött.

Viselje érte a politikai felelősséget.

Zoltai György

Budapest