A kormányzati munka korszerűsítése kapcsán egyre többször halljuk, hogy alapvető cél az olcsóbb, kisebb, szolgáltató állam. Vajon indokoltak-e a bejelentett elbocsátások, és ki vizsgálta meg ezt?
Meggondolatlan leépítések
Több mint 44 évi munkaviszony és ezen belül 12 évi közszolgálat után az a véleményem, hogy a létszámleépítések nincsenek kellően átgondolva, egy központi akarat mechanikus végrehajtása történik, aminek sokkal több a kára, mint a haszna!
Az előző ciklusban két leépítési hullám volt. Miért nem volt elég? Mert kiderült, hogy szinte azonnal a felvételek is megindultak.
Hamarosan több mint 14 ezer embert elbocsátanak a közszférából. Közöttük legalább 5000 olyan gyakorlott szakember lesz, akik munkáját nem tudják érdemben pótolni. És nem azért, mert kivételes zsenik, hanem mert pontosan dolgozó nagy ismeretanyaggal rendelkező szakemberek. Létszámcsökkentést csak úgy szabadna végrehajtani, ha minden munkaterületnek pontos tevékenységi jegyzéke és munkaköri leírása lenne, és minden köztisztviselői állásra értelmeznék a jogszabályokat. Ez hosszú évek óta nem történt meg!
Az elbocsátott köztisztviselők között egyre több az ügykezelő, illetve az adminisztrátor-titkárnő, akik legépelték a határozatokat, jelentéseket és leveleket. Ma ezt a feladatot a diplomás - orvos, mérnök, jogász stb. - ügyintéző végzi sokkal több idő alatt az érdemi ügyintézés rovására. Ennél nagyobb baj már csak a jogszabályalkotásnál mutatkozik. A túlterhelések miatt akadozó ügyintézés okán az érdemi vitára, a valós szakmai egyeztetésre legfeljebb egy-két nap jut, sokszor csak telefoni egyeztetés. Ennek kára ma még alig mérhető fel, de már vannak jelei. A további létszámcsökkentések teljesen formálissá fogják tenni a jogalkotást!
2003-ban az akkor időszerű létszámcsökkentés megalapozására egy neves cég átvilágította az egészségügy egyik legnagyobb országos rendszerét. Az átvilágítás eredményét csak a minisztérium legfelső vezetése ismerte meg, az érintett vezető köztisztviselők nem. Az átvilágító cég szakembereivel folytatott megbeszélésekből azonban a kiderült, hogy több munkakörben kötelezően előírt feladatok ellátására létszámot kellene fejleszteni, többletlétszám pedig nincs a rendszerben. Ezek után a vezetők megkapták az utasítást több száz köztisztviselő elbocsátására!
A leépítések mellett érvelő egyik vezető azt mondta, hogy 1947-ben is leváltották az akkori gyakorlott köztisztviselőket, és mégis tovább ment az élet. Azoknak az elbocsátásoknak a hatásait 40 év alatt nem lehetett kiheverni! Ma mi vár ránk?
Dr. Ákoshegyi György
nyugalmazott főigazgató, Országos Tisztifőorvosi Hivatal Országos
Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi
Főigazgatósága
