Gyors kártyák ide vagy oda, sokan rossz érzéssel tapasztalhatták azt, hogy miután vettek egy újabb, gyorsabb memóriát a 3-5 megapixeles digitális fényképezőgépbe, alig történt változás a régebbi, gyengécskének hitt kártyához képest. Miért? Mert már az előző kártya is pontosan megfelelő volt a gépnek, csak éppen ezt senki nem mondta a vásárlónak.

Nos, úgy tűnik, ennek vége. Az SD-kártya-gyártók szövetsége írásba fektette a kategorizálás elveit, és a gyártóknak osztályba kell sorolniuk termékeiket, s e besorolást jól láthatóan magán a kártyán is fel kell tüntetni. Most négyfajta kártyaosztályt különböztetnek meg a sebesség alapján, s ezzel párhuzamosan a fényképezőgépeken, kamerákon is fel kell tüntetni az igényelt minimális sebességet.

Ezután új kártya beszerzésekor nem kell fél információk birtokában megfizetni a gyorsabb adatátvitelű kártyákért elkért felárat, ha eszközünk ezt az előnyt nem képes kihasználni. Egy 3 megapixeles kamera például legnagyobb felbontás mellett 1-2 MB méretű kép előállítására képes, amit az elektronika kb. 1 mp alatt tárol le a Class 2 kategóriájú kártyára. Ezért felesleges a drágább kártya. A maga 3 MB körüli maximális JPG képfájlméretével egy 5 megapixeles kamera is megelégszik a Class 4 besorolású SD-memóriatárral.

A drágább és gyorsabb kártyákra váltás igazán akkor válik égetővé, amikor a felhasználó áttér a videorögzítésre, vagy vesz egy mai állapot szerint korszerű félprofi gépet 8 vagy 10, netán 12 megapixeles felbontással. Itt a Class 6 kategória függetlenül a tármérettől szinte kötelező, és a fentiek szerint ezzel párhuzamosan a nagyobb kapacitás felé tolja a vásárlást a nagyobb műsoridő végett.

Várható, hogy ezek után a többi kártyafajtára is kiterjesztik majd a kategória besorolási kényszert, így a Compact Flash- és XD-kártyák világában is iránytű lesz a sebességi osztályok közti eligazodásban.