A hatvanas, hetvenes évek ifjai, a mai kor letaposott nemzedéke, amelyet a ma ifjai szeretnének már nagyon a pályán kívül látni, akiket ezrével hajigálnak ki a munkából, naponta sértenek múltjuk ócsárlásával, akik másfél évtizede ide-oda vergődnek a politikai lökdösődésben, Koncz Zsuzsa koncertjén fellázadtak. Már azzal a puszta ténnyel is, hogy zsúfolásig megtöltötték az Arénát, pocakosan, őszen, kopaszon, farmeresen, és együtt keresték az emlékeiket. Azt az időt, amikor ők voltak a lázongók, amikor Bródy János félmondatai adtak jeleket a tisztaságról, szerelemről, és ahogy megkapaszkodtak Koncz Zsuzsa dalában: "Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink, lesznek még szép napjaink".

Ahogy az emberek tapsoltak és rázták le magukról a szorongást, jelezték, hogy vannak, élnek, és kikérik maguknak a mindennapos megaláztatást. (P. Á.)

Koncz Zsuzsa