A fehérvári vándorbőrönd
- Idekerül majd az érettségi tablófotóm - mutat a bőrönd egy pici szabad felületére Zsolt. - Nem sok hely van már rajta, az elmúlt huszonöt évben szépen betelt a táskatulajdonosok portréival. Illusztris társaság, fantasztikus érzés közéjük tartozni.
A bőrönd 1982-ben indult útjára. Az akkor még József Attila nevét viselő gimnáziumban az egyik végzős diák alapította a sajátos hagyományt: felragasztotta a bőröndjére a saját arcképét, majd átadta egy harmadikos tanulónak azzal a feltétellel, hogy egy évvel később ő is továbbadja azt egy alsóbb évfolyamosnak. Megkerestük a bőrönd első tulajdonosát, aki jelenleg Budapesten él, traumatológusként dolgozik, és négy gyermek édesapja. Szívesen mesélt a történet kezdetéről, de ragaszkodott hozzá, hogy a neve ne szerepeljen az újságban.
- Gimnazistaként egy bolhapiacon láttam meg a bőröndöt, és első látásra beleszerettem - mondja az orvos. - Pár száz forintba került. Onnantól kezdve a bőrönddel jártam iskolába, nagy sikerem volt vele. Az egyik legkedvesebb iskolatársam, aki egy osztállyal alattam járt, folyton rágta a fülemet, hogy adjam el neki a táskát. Végül úgy döntöttem, hogy megkaphatja, de csak akkor, ha vándorbőrönd lesz belőle. Onnantól kezdve minden évben egy arra érdemes végzős diák használhatja, de az érettségi előtt tovább kell adnia egy alsóbb éves tanulónak.
A vándorbőrönd negyed évszázada kézről kézre jár. Hogy mit is jelent az "arra érdemes" jelző, nem könnyű meghatározni. A bőröndtulajdonosok többsége ugyan kifejezetten jó tanuló volt, de nem csak eminensek akadtak közöttük. Inkább az iskolában betöltött szerep, a közösségi életben való aktív részvétel, a diákok közötti népszerűség a legfőbb kritériuma a táska odaítélésének.
- Amikor ötödik osztályosként bekerültem a gimibe, azonnal feltűnt a fényképes bőrönd, de évekig nem foglalkoztatott különösebben a dolog - mondja Reichhardt Zsolt. - Egy-két évvel ezelőtt érdekelni kezdett a bőrönd. Láttam, hogy az aktuális táskatulajdonosnak mekkora respektje van az egész iskolában. Az utóbbi években sokat gondoltam rá, milyen jó lenne megszerezni. Fantasztikus érzés volt, amikor a tavalyi bőröndtulajdonos közölte, hogy nekem szánja a táskát. Azt mondta, leginkább azért választott engem, mert érzi rajtam, hogy tisztelem és komolyan veszem a vándorbőrönd hagyományát.
- Reichhardt Zsolt ideális bőröndtulajdonos - állítja Gyóni András, a gimnázium igazgatója, aki 1979 óta tanít az intézményben, így végigkísérte a táska történetét. - Nagy öröm egy igazgatónak, ha azt látja, hogy az általa vezetett iskola sokféle tradíciójához maguk a diákok is hozzájárulnak. A vándortáska élő hagyománya azt jelzi, hogy ebben az iskolában nemcsak a tanulmányi-felvételi eredmények a fontosak, hanem a meghitt, családias légkör is.
Bár a tantestületnek nincs beleszólása, hogy ki kaphatja meg a táskát, Zsoltot mindenki szerencsés választásnak tartja. Jó tanuló, minden esélye megvan arra, hogy felvegyék a műszaki egyetem építőmérnöki karára, de ami ennél sokkal fontosabb, az iskola egyik legaktívabb embere: a kosárlabdacsapat oszlopos tagja, az egyházi ünnepeken, szertatásokon pedig ő a főministráns, azaz ő szervezi és irányítja a fiatalabbakat.
- Az már csak hab a tortán, hogy a mindenkori bőröndtulajdonos a lányok között is igen népszerű - teszi hozzá mosolyogva Zsolt. - Egyébként már megvan a jelöltem, hogy a bolond ballagás napján kinek fogom továbbadni a táskát. Addig is titokban figyelem őt, az én felelősségem ugyanis, hogy valóban méltó kezekbe kerüljön.
Az is a tradíció része, hogy lányok nem kaphatják meg a vándortáskát. Egyszerűen így alakult. Mint ahogy az is a hagyományhoz tartozik, hogy az egykori bőröndtulajdonosok ma már baráti társaságot alkotnak, évente legalább egyszer összejönnek egy találkozóra. Sokfelé sodorta őket az elmúlt negyedszázad, akad köztük orvos, közgazdász, mérnök, újságíró, testnevelő tanár, népművelő, üzemigazgató, vállalkozó.
- A vándorbőröndnek már csak néhány éve van hátra, ugyanis az alapító okirat szerint a táskának vissza kell kerülnie első tulajdonosa gyermekéhez - mondja Reichhardt Zsolt.
- Így igaz, a legnagyobb fiam most nyolcadikos, és a tervek szerint érettségi előtt ő kapja majd a bőröndöt - mondja a táskát annak idején útjára bocsátó orvos. - Így fonódik majd eggyé a családi és az iskolai történelem.
