A kabinet két ügy végére tett pontot: egyrészt eldöntötte, hogy a kormányzati negyed a Nyugati Pályaudvar mögötti, zömmel a MÁV tulajdonában lévő telken épülhet fel, (a beruházás tervezett költsége 50 milliárd forint), illetve rábólintott a 2007-es költségvetéssel összhangba hozott konvergencia-programra. Az Európai Uniónak pénteken postázandó dokumentum tartalmával többé-kevésbé a Magyar Nemzeti Bank is egyetért – legalábbis 2009-ig. A rákövetkező időszakban viszont – aggódott a jegybank – a megszorítások miatt a tervezetnél kisebb lehet a gazdaság növekedése, és az infláció mértéke is eltérhet konvergencia-programban foglaltaktól.

A miniszterelnök – nyitó beszéde szerint – jónak tartja kormányzás irányát, csupán amiatt gyakorolt önkritikát, hogy a változások technokratikusak, elfedik a kabinet társadalompolitikai vízióját. A reformok kapcsán Gyurcsány azt mondta, hogy „érdekesen színezik az országépítő folyamatokat a kormánypártok belső gyűrődései”.

Emlékeztetőül: a közelmúltban volt rá példa, hogy az MSZP és az SZDSZ frakciója szembement a kormány akaratával. A szocialisták a kistérségi megbízottak hálózatának megszüntetését fúrták meg, a szabaddemokraták pedig az előrehozott nyugdíj ügyében egységesen egy Fidesz javaslat mellett sorakoztak fel, a többletköltség sok-sok milliárd forintnyi.

Gyurcsány a sajátjainál jóval nagyobb odaadással bírálta az ellenzéket. A miniszterelnök szerint a Fidesz tévesen kalkulált, amikor nyílt hatalmi konfliktust generált, ugyanis rosszul mérte fel a társadalom, a kormánypártok, illetve a miniszterelnök reakcióit. (Magyarán: az ellenzék nem tudta lemondásra kényszeríteni Gyurcsányt.)
Ami pedig magukat a reformokat illeti, a miniszterelnök a nyugdíj (ha nem lép a kormány, összeomlik a finanszírozási-rendszer), a közoktatás (a leszakadás és a szegregáció megakadályozása), illetve a versenyképesség ügyét nevezte a legfontosabbnak.