De lássuk az új jobboldal megváltási tervének sarokpontjait! Szorosabban egyetlen kijelentést ismételgetnek a szerzők, Bán Tamás és Tóth Á. Ambrus: "Ma a magyar parlamentben egyetlen konzervatív eszmei-ideológiai alapon politizáló párt van, az MDF... Biztosan hosszú ideig semmi sem fog történni, vagy csak akkor, ha sikerül felszámolni a két nagy párt demagóg megnyilvánulásait, mely politikai-társadalmi megosztottságunk, ha nem is fő oka, de fő életben tartója. Ehhez elsősorban a jobb- és baloldal értékeit kell újraértékelni, már csak azért is, mert a magyar parlamentben jelenleg egy elvhű és felelős módon jobboldali párt van, az MDF." Ezek szerint eszmében, világnézetben, politikában Magyarországon az egyetlen és üdvözítő mérce az MDF-ben ölt testet, amely az egyetlen "elvhű és felelős"... stb. De hát mi teszi ezt a mércét? A kijelentés és az ismétlése. Ez persze nem érv. Ez csak ráolvasás, a mindenkori megváltási ígéretek kelléke. Erre magára így kár volna szót vesztegetni.

Szerzők sem botladoznak tovább, inkább sebtében mindenkit mindenáron megváltanának a Fidesz rontása alól: "Fő tételünk: a Fidesz - elvtelensége, eszközei, populizmusa okán - semmivel sem különb az MSZP-nél. Vegyünk néhány példát a Fidesz mostani viselkedéséből, melyről csupán két szó juthat eszünkbe: demagógia és felelőtlenség. Gondolhatunk azokra a cikkekre, melyekkel az őszödi beszéd napvilágra kerülése előtt az érzelmi radikalizálódás és az utcai aktivizálódás irányába próbálta befolyásolni híveit. Vagy az ország politikai viszonyainak destabilizálódását elősegítő, közjogilag teljesen képtelen és az alkotmányos rendre nézve destruktív felvetésekre a kormány legitimációjával, egy önkormányzati bizottság felállításával, az önkormányzati választások népszavazásként való beállításával kapcsolatban... A Fideszben túlsúlyba került a konzervativizmus maradi ága. Egy modern, nyugatosodást szolgáló konzervatív erő létrehozása helyett türelmetlen, kirekesztő populizmusba sülylyedt, antagonisztikus eszmehalmazt hordott össze, és lelkileg a szélsőségek felé tolódott el."

Ilyen vádakkal a hazai jobboldalt utóbb 1948-ban, 1957-ben és 1991-ben illették. Mindhárom esetben nemzetek feletti érdekrendszer fordult a nemzeti önrendelkezés törekvése ellen - a végleges elfojtás szándékával. Mondanom sem kell, hogy az erőszakos pártállami hatalomátvételre, az 1956-os forradalom megtorlására és az első konzervatív kormányt sújtó globalizációs támadásra gondolok. Érdemi hasonlóság itt a támadási szándék irányultságában mutatkozik.

Destabilitás? Destruktivitás? Antagonisztikus eszmehalmaz? Ezzel a váddal zárt érdekrendszerek védelmében szoktak minden eltérő szándékot megbélyegezni. Legfontosabb és legkényesebb kérdésnek itt a politikai stabilitást tartom. Hadd emlékeztessek ezért a hazai politikai stabilitás máig ható átmenetére, az MSZMP MSZP-vé alakulására. Nemzetek feletti rendszer nemzetek feletti rendszerbe vezető átmenetét érhetjük ebben tetten.

Korábban az MSZMP hatalmi stabilitása a szovjet birodalmi rendszerben gyökerezett. Jellemezze ezt a rendszert a "világ kommunista és munkáspártjainak" moszkvai tanácskozásán 1972-ben elfogadott határozat: "A szocialista nemzeti államok szoros együttműködését biztosítja: 1. kommunista pártjaik legteljesebb együttműködése, 2. nemzetközi politikájuk összehangolása, 3. leghatékonyabb együttműködésük katonai téren, 4. a szocialista gazdasági integráció megvalósítása." Majd a szovjet birodalom bomlásával a hazai pártállami felső körök egy másik rendszerhez menekültek. Titkos államhitelekkel és garanciákkal 1982-től a globalizációs pénzvilághoz kötelezték el magukat. Erre épp az MSZMP-MSZP váltáskor derült fény. Az 1982-től rohamosan gyarapodó amerikai tőkebefektetések védelme a globalizáció keretében akkor, 1989 októberében a legkisebb politikai ingadozástól is féltette a folyamatos "stabilitás tényezőit". A Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal az élen félti azóta is, ma is. Saját szempontjából a globalizáció érdekrendszere ebben következetesen viselkedett és viselkedik.

Csak hát miért ne kívánhatna stabilitást a maga módján Magyarország polgárainak, településeinek, nemzeti közösségének és ezek intézményeinek önrendelkezése is? Ez a stabilitás sok és sokfajta hazai és nemzeti önrendelkezési akaratból táplálkozik. Fájdalom, ez a stabilitás fél évszázadnál hosszabb ideje nélkülözi a folytonosságot és a védettséget. Ezért különös támogatást, áldozatot és kíméletet érdemel. Magyarföldön meg éppenséggel elsőbbséget kellene élveznie. Az európai uniós tagság most már napról napra nyílt próbára is teszi - vagyis napról napra húzza meg az önrendelkezési esély határát. Meggyőződésem, hogy az önrendelkezésnek ezt az esélyét kell általános hazai politikai mércének tekinteni. Stabilitásban és destabilitásban, konstruktivitásban és dekonstruktivitásban ez a mérce igazíthat el hitelesen.

Jobboldalhoz és új jobboldalhoz ezen a ponton nyúljunk vissza. A hazai és nemzeti önrendelkezési akaratok kifejezésében és érvényesítésében a jobboldal csak 1989-90 óta teheti a dolgát. Pótolhatatlan hátránnyal indult, miközben kiterjedt és szilárd érdekrendszerekkel kényszerült küzdelemre. Az új jobboldal nem vesz tudomást erről az alaphelyzetről. Erősíti a nemzetek feletti rendszerek stabilitását, gyengíti a sajátos hazai és nemzeti önrendelkezés esélyét. Ez az új jobboldal így érdekrendszerek fogságában van és marad.

Nem mondtam, és nem is mondom, hogy a Fidesz útja és tevékenysége tévelygés nélkül való. Az emberi és a nemzeti szabadságot azonban eleitől fogva tisztelik. Erre az alapra építették rá 1992-től a hazai és a nemzeti önrendelkezési akaratok és hagyományok képviseletét, pontosabban ezek elsőbbségét az európai együttéléssel összehangolva. Történetileg, politikailag, eszmeileg az érdekek és értékek sokfélesége bontakozott ki így a magában is szélesedő alapon. A Fidesz közben Magyar Polgári Szövetséggé alakult. Felépítését és működését ezáltal különböző belső indítékok mozgatják. Ereje és gyengéje, életképessége és sebezhetősége ebben áll.

Ezt a természetes sokféleséget az új jobboldal sürgetői "antagonisztikus eszmehalmaznak" minősítik. A minősítés rendszerelvű szemléletre vall - ezen a síkon is zárt rendszer fogságában mutatja a szerzőket és körüket. Kínos beismeréssel el is jutottak a következményig: "Magyarország fő problémája a gazdaság helyzete, s jelenleg, bármennyire is nem örülünk ennek, Gyurcsány reformpolitikájának minél gyorsabb és hatékonyabb folytatása elsőrendű" érdek. Mit is szolgál ez a "reformpolitika"? A globalizációs érdekrendszer elsőbbségét a hazai és nemzeti önrendelkezéssel szemben. A vele való azonosulás az új jobboldalt tehát a hagyományt is éltető jobboldaltól és konzervativizmustól elszakadó útra sodorja. Vagy a szerzők és körük eleve a baloldali jobboldal feltalálását tűzték célul? Mindenesetre a hazai és a nemzeti önrendelkezés elsőbbségének ellenfeleihez szegődtek.

A szerző a Nemzeti Fórum alapító tagja

---------------------

Székelyhidi úr nagy örömünkre elolvasta cikkünket, mély sajnálatunkra azonban félreértette.

Hogy az elején kezdjük: igazán megtisztelő a "felső kör" minősítés, de attól tartunk, inkább az előítélet motiválta.

Nem azt állítottuk, hogy az MDF univerzális mérce lenne, pusztán a felelős konzervativizmus egyetlen hazai képviselőjeként hivatkoztunk rá. Nem törekszünk kizárólagosságra.

Nem "ráolvasásról" van szó. Cikkünkben a legnagyobb ellenzéki párt viselkedéséből hoztunk fel példákat, de a választási programokat elolvasva is ugyanerre a következtetésre juthat bárki.

Székelyhidi úr önrendelkezés-fogalma számunkra ködös. Mi minden pártot társadalmi igényből létrejövő szervezetnek tekintünk, nem "nemzetek feletti érdekrendszerek" kiszolgálójának.

Az értékek sokféleségét a plurális demokráciákban különböző pártok képviselik. Ezért nem tudjuk elfogadni, hogy egy magát konzervatívnak nevező párt a szélsőjobbtól a szélsőbalig mindenfajta értéket képviselni próbáljon.

A jelenlegi gazdasági helyzetben gyökeres változtatások kellenek, és a kormány programja nagymértékben támaszkodik konzervatív gazdasági elvekre. Ezért nem elfogadhatatlan számunkra, szemben az erősödő állami felügyeletet, gondoskodást hirdető alternatívákkal.

Magyarországnak nemzeti érdekeit globalizált világban kell érvényesítenie, így nem tudjuk értelmezni a Székelyhidi úr által preferált bezárkózást.

Bán Tamás és Tóth Ákos Ambrus

- Az én Lajosom a globalizáció lelkes híve, de ha az ebédlõasztalhoz ül, akkor a legsúlyosabb nacionalista nézeteket vallja