Folytatható a ciánper

Elutasította a kolozsvári ítélőtábla a magyar államnak azt a követelését, hogy vegyék fel a csődeljárás alatt álló nagybányai Transgold cég hitelezőinek listájára, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tiszai ciánszennyezésért Magyarország nem hajthat be kártérítést. Hiszen a Transgold cég megszűnt ugyan, de annak mintegy felét a román állam birtokolta, az ellen pedig tovább folytatható az eljárás.

A Transgold (korábban Aurul) ausztrál-román cég 2000 januárjában okozott ökológiai katasztrófát a Tiszán azáltal, hogy nagybozintai derítőjéből, gátszakadás következtében mintegy százezer tonnányi ciános zagy került a Lápos folyóba, onnan pedig a Szamosba, majd a Tiszába. A magyar állam által indított perben a tavaly született döntés értelmében a Transgoldnak kapacitása 15 százalékára kellett csökkentenie termelését, s emiatt a cég az idén csődöt jelentett. A csődeljárás áprilisban indult, a hitelezők lajstromába azonban a magyar államot nem vették fel, s az ez irányú kérést most a román bíróság is elutasította.

A csődfelszámolást végző Proinsolv és Pareto Grup cégek már októberben meghirdették a pályázatot a Transgold aktívumaira. A kikiáltásos árverésnek 5,1 millió euróról kellett volna indulnia, de jelentkezők híján a Transgold berendezéseit hétfőn a brit-kazah Romaltyn társaság 4,5 millió euróért, áron alul szerezte meg.

Májai László, a Transgold jogi képviselője a kolozsvári ítélőtábla kedden megszületett döntésének ismeretében azt nyilatkozta, hogy a magyar államnak gyakorlatilag nincs már esélye arra, hogy a Transgoldtól követelt mintegy 120 millió dolláros kártérítést behajtsa, magukat megnevezni nem kívánó romániai jogi szakértők azonban úgy vélik, hogy kártérítési igényeit Magyarország a román állammal szemben is érvényesítheti, amelynek komoly arányú részesedése volt a ciánszennyezést okozó cégben. S maga az a tény, hogy a magyar követelést nem vették fel a hitelezők listájára mindössze annak a következménye, hogy a kártérítés összegét még nem határozta meg jogerősen egyetlen bíróság sem.

Érdekes fejlemény az is, hogy a Transgold aktívumait megszerző Romaltyn a nagy-britanniai Oxus Gold és a kazahsztáni Kazah Gold tulajdonát képezi. Szakberkekben az Oxust a Nagybányán tevékenykedő ausztrál, illetve a Verespatakon szintén ciántechnológiával aranybányát tervező kanadai cégek fő riválisaként tartják számon.

A rivalizálás tétje nem csekély. Csupán a Nagybánya környéki tárolókban összesen körülbelül 23-25 millió tonnányi aranyat tartalmazó zagy létezik. A Transgold és elődje, az Aurul 1990 óta 45 tonna aranyat és 300 tonna ezüstöt nyert a nagybányai üzemben.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.