Esterházy-kincsek a pincéből
Nehéz elképzelni, hogy az egyelőre még a restaurátorműhelyben lévő XVI-XVII. századi török tegezek, a magyar dísznyereg, az igazgyönggyel, fémfonalas csipkével dekorált menték, az esküvői dolmány vagy a korallgyöngyökkel díszített szoknya négy éven keresztül hevert a föld alatt. Pedig ez történt: a második világháború végén az addig az Iparművészeti Múzeumban, letétben lévő kincseket a budai Várba, a Tárnok utcai Esterházy-palota pincéjébe menekítették, az épületet azonban bombatalálat érte, és az értékes relikviákat csak négy évvel később ásták ki a romok alól - olyan állapotban, hogy gyakorlatilag ásatási leletként kellett kezelni őket.
A legfontosabb tisztítási munkákat azonnal elvégezték rajtuk, ám ahhoz, hogy kiállítható állapotban legyenek, még több évtized és három restaurátorgeneráció munkája kellett. Egy-egy darab restaurálása ugyanis két évig is tarthat. A szakember először is beleássa magát abba a korba, amelyben a tárgy született. Meg kell ismernie a technikát, amellyel az alapszövet és a díszítések készültek, majd anyagvizsgálatokat kell végeznie. Ez utóbbi például Esterházy Pál esküvői dolmánya esetében különösen fontos momentum volt, hiszen nagyon érdekes fémfonalakat használtak a ruhadarab díszítésekor. Ezután következik még egy állapotfelmérés, és csak ennyi előkészítő munka után, muzeológussal, vegyésszel egyeztetve kezdődhet el maga a restaurálás.
Nem egyszerűbb a dolguk az ötvösműhelyben dolgozó restaurátoroknak sem. Számtalan darabból kellett például összerakniuk azt az elefántcsontagyarat, amelyen Ovidius Átváltozások című művének jelenetei láthatók domborművek formájában. Azt, hogy hogyan viszonyult a kor az akkoriban még ritkaságszámba menő, egzotikus afrikai emlékek iránt, jól mutatja egy strucctojás, amelyből - nemesfémekkel, drágakövekkel körítve - dísztárgyat készíttettek. A műhely páncélszekrényeiből számtalan további értékes relikvia került elő. Késő reneszánsz stílusban, csipkefinomságúra megmunkált aranyból készült, ékkövekkel kirakott díszserlegek, díszfegyverek, korallgyöngyös olvasó, miniatűr szoborkompozícióknak tűnő ékszerek - csak néhány azok közül az alkotások közül, amelyeket hamarosan a nagyközönség is megcsodálhat.
A kiállítás különlegességét növeli, hogy az Esterházy hercegek magángyűjteménye talán az egyetlen Magyarországon, amelynek nagy része napjainkig megmaradt a család fraknói várában, illetve az Iparművészeti Múzeumban. A XIX. században rendeztek ugyan egy kiállítást belőlük, ám azóta csupán néhány tárgyat (többnyire ötvösmunkákat) láthatott a közönség különböző hazai és külföldi tárlatokon. A mostani bemutatón összesen 131 csodálatos ötvösmunka, ékszer, fegyver, textília és festmény lesz látható egészen jövő év végéig.
