Itt miért igen, ha ott nem? Vagy: ott miért nem, ha itt igen? - vetődik fel a kérdés teljes joggal a NATO szerdai döntése után, amely békepartnerségi (PFP) meghívást tolmácsol Szerbiának is. Ugyanez a Szerbia viszont a jelek szerint nem elég jó ahhoz, hogy az EU-val tárgyalhasson a stabilizációs és társulási egyezményről (SAA). Holott: 1. miként a PFP is csak a NATO előtere, úgy a SAA is az az EU-nak; 2. a NATO huszonnégy európai tagja közül mindössze három nem tagja az uniónak; 3. nem ez a három tagállam a brüsszeli kerékkötője a szerbek EU-n belüli előrelépésének.

Hogyan is van ez? Carla Del Ponte, a hágai törvényszék főügyésze joggal lepődött meg azon: ő és hivatala innentől fogva nem zsinórmérték. Eddig jobbára az EU és a NATO is arra hivatkozott Szerbia visszautasításakor, hogy Belgrád nem működött együtt "teljes mértékben" az ICTY-vel. Igaz, azt már gumiszabályként kezdték értelmezni az európai fővárosokban, hogy a szövegszerűen előírt "teljes együttműködés" vajon feltétlenül jelenti-e Ratko Mladics tábornok kézre kerítését, vagy csak az erre való jóhiszemű törekvést.

A Nyugat egyszer már megkérdőjelezte a hágai zsinórmérték helyességét, amikor a Gotovina-ügyben az EU - részben magyar kezdeményezésre - saját "ötös fogatot" hozott létre annak elbírálására, megállja-e a helyét Del Ponte szigorú értékelése Zágrábot illetően? A tábornok végül a Kanári-szigeteken került elő. Horvátország ma az unió legelőrébb tartó tagjelöltje, 2008-ban NATO-meghívásra számíthat.

Az sem teljesen világos: honnan ilyen jól értesült mindig Del Ponte az egyes balkáni államok együttműködési készségéről? Az ICTY-nek nincsen saját hírszerzése. A britek, a franciák, a németek viszont aktívak a Balkánon e tekintetben is. Most ezen tagállamok (és a sokáig ellenkező amerikaiak, hollandok) nyilvánították Szerbiát megfelelőnek arra, hogy részt vegyen a PFP-ben.

Zsinórmérték tehát nincs. A magyarázat más: a Nyugat nem akarja még jobban eltaszítani magától Szerbiát, ahol hét és fél éve még NATO-bombák hullottak. Ha elvekkel nem megy, jöjjön hát a reálpolitika! Az országban januárban előre hozott parlamenti választásokat tartanak. A radikálisok sikere éppen a szomszédokra, így Magyarországra, meg persze a délvidéki magyarokra ütne vissza a legjobban.