Az ENSZ által felállított testület a fellebbezési eljárás során ismét részesnek találta a boszniai szerb férfit abban, hogy 1992-ben és 1993-ban nem szerb lakosokat űztek el az irányítása alatt álló város területéről és embertelenül bántak velük, de néhány fellebbezési indokának helyt adott.

Az eredeti ítélet szerint a polgármester élen járt abban a szervezkedésben, amelynek célja a nem szerbek üldöztetése volt. Az egykori "horvát fronton" stratégiai fontosságú észak-boszniai városban a tisztogatás előtt még több nem szerb lakott mint szerb, körülbelül 17 ezer, ám számuk a törvényszék adatai szerint három év alatt mindössze 300-ra csökkent. Az interneten is olvasható másodfokú ítéletben a bíróság elfogadta a védők azon érvelését, hogy Simic nem volt tudatában annak, hogy országos szervezkedés folyik a nem szerbek ellen.

Az ítélet szerint mindazonáltal Simic legmagasabb rangú városi vezetőként megakadályozhatta volna a törvénytelen, nem jogi, hanem faji és politikai alapon végrehajtott tömeges letartóztatásokat, ehelyett része volt azokban. A foglyokat szűkös helyen, elégtelen élelmezés mellett őrizték, sok esetben kínozták, kemény munkára kényszerítették és kivégzéssel fenyegették őket - az embertelen bánásmódnak halálos áldozatai is voltak (kínzásért és verésért Simicet végül nem találták felelősnek). Nem tett eleget a samaci válságstáb az elfogottak lakásainak kifosztása ellen sem.

Az eredetileg orvosdoktor Simic 2001 márciusában önként állt a hágai székhelyű ENSZ-törvényszék elé, első fokon három évvel ezelőtt ítélték el - az eddig börtönben töltött idő beleszámít a büntetésébe. A 2003-as ítélet ellen a vádlott és az ügyészek is fellebbeztek - utóbbiak 3-8 évnyi súlyosbítást szerettek volna elérni.

A törvényszék emlékeztetett arra, hogy a Bosanski Samac-i események egy másik vádlottja, Stevan Todorovic beismerte, hogy a térségben a kérdéses időszakban üldözték a nem szerb nemzetiségű lakosságot.

A másodfokú eljárás meglehetős nézetkülönbséget eredményezett a bírák között. A testület tagjai közül ketten tovább enyhítették volna, egyikük pedig fenntartotta volna az eredeti ítéletet.

Annak idején Simicet együtt ítélték el Miroslav Tadiccsal, a városi önkormányzat egyik volt tisztségviselőjével és Simo Zariccsal, a városi titkosrendőrség egykori vezetőjével. Előbbi 8, utóbbi pedig 6 év szabadságvesztést kapott, de időközben őket már szabadlábra is helyezték, mert beszámították a törvényszék őrizetében 1998-tól töltött büntetésüket, illetve Tadicnak végül csak az ítélet négyötödét kellett letöltenie - ő volt egyébként az első boszniai szerb, aki önként adta fel magát. (MTI)