Hétfő, kora délután. 3-as metró - Nyugati tér. A peronhoz közeledve, látom, hogy már bent áll a szerelvény. Nem érdemes sietni - gondolom -, úgyis elmegy.

Hirtelen hangos ordibálásra leszek figyelmes. Egy harmincöt év körüli nő kiabál egy idős, ősz hajú aszszonnyal. A következő pillanatban már pofozni kezdi, majd egy erős lökéssel a peron melletti kőburkolatra löki a vékony testalkatú asszonyt, aki elesik. Körülöttük fel- és leszálló emberek. Bambán bámulnak, nincs közöttük egy sem, aki közéjük állna, vagy netán elkapná a hölgyet. A verekedő fiatal nő diadalittas képpel, tovább szidalmazva az idős asszonyt felszáll a szerelvényre.

A peron kiürül, az aszszony fekve marad a földön. Próbálom felsegíteni és megkérdezem hívjak-e orvost, de nemet int a fejével. Sajog a térde, alig tud lábra állni. Megkérdezem tőle, hogy mi volt a "bűne", amiért így bántak vele. A válasz egyszerű: túl lassan próbált felszállni a fájós lábával a szerelvényre. Büntetése: könnyű testi sértés, amely könnyen végződhetett volna halált okozó, súlyos testi sértéssel is, ha az asszony nem az oldalára, hanem hanyatt esik.

Ez nem egy eldugott faluban, hanem Budapesten történt. Fényes nappal, úgy, hogy sem a metrórendőrségnek, sem a peront kamerával felügyelő BKV-alkalmazottaknak nem tűnt fel semmi rendkívüli.

Talán azért, mert ez az eset már nem is rendkívüli a mai világban?!

Kiss Szilvia

Budapest