Akik nem csak a hazai média nyújtotta ismeretekre vannak kárhoztatva, okkal gondolkoznak el Vajnai Attila tragikus feltételezésén, miszerint "Civilizációnk a szociális és ökológiai katasztrófa szélére sodródott..." (Baloldali válasz a kapitalizmus barátjának, november 13.).

Kijelentését alátámasztó tézisei a létező kapitalizmus rettenetes, visszataszító voltáról igazak és tovább sorjázhatók. Természetesen Marx klasszikus megfogalmazását a kizsákmányolásról nem lehet egy az egyben adaptálni a több évtizedes parlamentáris demokráciákban, és az ún. fejlődő, mindenekelőtt ázsiai és latin-amerikai országok munkásságára. Bár némi distinkció fellelhető szövegében e vonatkozásban, az viszont több mint zavaró, hogy mind Vajnai, mind a cikkét involváló szerző, Pintér Zoltán, úgy tesz, mintha minden kapitalizmus közé egyenlőségjelet lehetne tenni. Mintha nem tudnák (amit kétlek), vagy nem tartanák fontosnak azt, hogy a parlamentáris demokrácia sine qua nonja a magántulajdonon alapuló (kapitalista) termelési viszony, de nem minden kapitalista országban van demokrácia. Ettől természetesen a kapitalizmus sehol nem szépül meg. Ettől még nem veszít aktualitásából a fentebb inkriminált idézet, és Vajnai joggal teheti fel a kérdést a jövőt illetően, hogy "szocializmus vagy barbárság?"

Kár, hogy nem nyugtat meg: nem a "létezett" szocializmusra gondol. És igazítani kell a szerző által zanzásított gondolat eredetén is. Rosa Luxemburg Friedrich Engelstől kölcsönzi, "Június Pamflet" című munkájában. De ha már itt vagyunk, érdemes az engelsi gondolatot ideidézni: "A burzsoá társadalom keresztúthoz érkezett. Előre a szocializmusba, vagy vissza a barbárságba."

dr. Király Gábor
Detk