Nehéz lehet olyan intézmény diákjának lenni, amelyik önös érdekei vagy félelmei miatt képes egy másik nemzet, nyelv megsértésére. Ami pedig a partizánakciót illeti, kérdés, mennyi időnek kellett volna még eltelnie, hogy a szenátusi határozatban rögzített kétnyelvűség tényleg megvalósuljon, hiszen a román rektor nem hivatalos magyarázata szerint a multikultiból elég annyi, hogy Farkas Gyula és Bolyai szobra kint lehet.

A tény viszont tény marad: az Európai Unióhoz heteken belül csatlakozó ország egyik leghíresebb egyetemén még mindig képes indulatokat gerjeszteni egy "Dohányozni tilos" vagy "Ady Terem" jellegű felirat. A "Sala Ady" a jelek szerint sokkal pontosabban jelzi a többségi nemzet által megálmodott multikulturalitást. Lehet tehát többféle kultúra, de csak a domináns kultúra és nyelv prizmáján keresztül: megszűrve és némiképp átalakítva.

A magyar rektorhelyettes, Nagy Gyula interjújában nem tartja helyesnek a táblák kihelyezését, hiszen az - szerinte - konfliktust gerjeszt. Kérdés, hogy a hivatali útját másfél éve járó, saját feliratokért esdeklő magyar kérelem folyamatos elodázása nem rontja-e a normalitás légkörét. Hantzék akciója ugyanis nem tett egyebet, mint bemutatta az egyetem kifényezett homlokzata mögött lappangó gyűlöletet, mely bármikor képes szélsőségesnek bélyegezni azt, ami neki nem tetszik. Ez szól közbe újra és újra. A lappangó gyűlölet politizál itt, és keresi a kiskapukat Bukarestben és Brüsszelben. Az európaiság kulisszái mögött.