Gyurcsány és az érdekvédők: bérharcok
Nagy várakozás előzte meg a miniszterelnök beszédét az MSZOSZ hét végi kongresszusán. Az erős megfázással küszködő Gyurcsány Ferenc a tanácskozás első napján nem volt jelen, de - mint reagálásából kitűnt - képben volt. Tudott róla, hogy az MSZOSZ vezetői és több felszólaló is kemény szavakkal illette a politikai elitet, azt, hogy a tőke és a politika cinkosan összekacsint a munkavállalók mögött, s bírálták a liberális gazdaságpolitikát. A kormányfő 45 perces beszédében cáfolta, hogy magán- vagy titkos tárgyalásokat folytatnának a tőke képviselőivel, leszögezte, hogy nem részesei a munkavállalók érdekeivel ellentétes paktumnak. Azt mondta továbbá, hogy a baloldal, így a szakszervezetek egyes képviselői - főként kiélezett helyzetekben - ösztönösen és indokolatlanul mondanak bíráló szavakat a liberalizmusról.
Gyurcsány nem szólt viszont a bértárgyalások alakulásáról, a hároméves minimálbér-megállapodásról, amit a munkáltatók a hátrányosan változott körülményekre való tekintettel szeretnének felfüggeszteni. Arról az együttműködési nyilatkozatról sem beszélt, amelyet az MSZOSZ és 38 tagszervezete a kampány idején írt alá a szocialisták miniszterelnök-jelöltjével, s amelynek több pontjáról már most bebizonyosodott, hogy nem valósul meg. A kormányfő azt viszont megállapította, hogy az előző kormányzati ciklusban hozott bér- és szociális intézkedések nem voltak kellően végiggondoltak és megalapozottak. Ezért is van most szükség az egyensúly visszaállítása érdekében a megszorító intézkedésekre. Ehhez kérte a szakszervezetek támogatását. - Azt szeretném, ha nem fordulnának velünk szembe most, amikor szükségünk van támogatásra, és nem hagynának el. Akkor kell támogatni egy politikát, amikor annak, akit partnernek gondolunk, szüksége van rá - mondta Gyurcsány.
A kongresszus nem akceptálta a kérést: politikai nyilatkozatot fogadott el, amely szerint a kormány és a munkáltatók béremelési javaslatát elfogadhatatlannak tartják. Az MSZOSZ szerint semmilyen áldozatvállalás nem tud tartós egyensúlyt létrehozni, ha a foglalkoztatás nem nő jelentősen belátható időn belül. Az öngondoskodás további növelésének felvetése pedig több mint tévedés olyan helyzetben, amikor a munkavállalók és a nyugdíjasok pozíciója nagymértékben romlik.
A küldöttek végül nagy fölénnyel Pataky Pétert, a Wittich Tamás távozása után, nyár óta megbízott elnökként dolgozó alelnököt választották a szövetség vezetőjévé. Megfelelő támogatás híján nem sikerült viszont az alelnökről dönteni, ezért a kongresszus később ismét összeül.