Kinek vonzó még a tisztes vidéki ipar?
Nyolcezer milliárd forintnyi uniós támogatás érkezhet az elkövetkező hat-hét évben hazánkba. Ebből lehet a mezőgazdaságot, egészségügyet, ipart, kis- és középvállalkozásokat fejleszteni, a versenyképességet növelni, s jut majd belőle kutatásra, fejlesztésre is.
Ez a pénz azonban nem kínálja magát tálcán - az kap belőle, aki jó előre felkészül, s amikor a pályázatok kiírására kerül sor, esetleg már kész elképzelésekkel, kidolgozott ötletekkel jelentkezik. A tervek szerint az egyik legnagyobb "szelet" a kis- és középvállalkozásoknak jut majd. De készen állnak-e ők a támogatások megszerzésére? - ennek néztünk utána összeállításunkban.
Az OKISZ Magyar Iparszövetség nyolcszáz tagszervezetet képvisel, jórészt kis- és középvállalkozásokat, amelyek bevétele a néhány millió forinttól a több milliárdig terjed. Vegyipari, textil-, cipőgyártó, fémmegmunkáló, faipari vállalkozásokat éppúgy tömörít, mint könnyvizsgáló cégeket vagy anyagbeszerzőket. Tokár István, az iparszövetség idén tavasszal megválasztott elnöke - korábban a Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke, s a kisújszállási Kunferr Kft. ügyvezetője - azt mondja: az ipari szövetkezetek már korábban hozzáedződtek ahhoz, hogy maguknak kell megkeresniük a piaci lehetőségeket, fejleszteniük az eszközeiket, ezért nem éri őket váratlanul hogy az uniós pénzek megszerzésében is aktívan közre kell működniük.
- A hetvenes évektől kezdve működött egyfajta pályázati rendszer az OKISZ-on belül: a tagok minden évben a nyereségadójuk néhány százalékát egy úgynevezett kölcsönös támogatási és fejlesztési alapra utalták, amelyből aztán termékfejlesztésre, kutatásra, innovációs célokra pályázat útján visszakaphattak - mondja Tokár István. - Azt is megszokták, hogy időről időre együttműködnek az érdekképviseletekhez tartozó tagokkal, hisz kölcsönbe kaptak olyan gépeket, amelyekkel ők nem rendelkeztek, vagy közösen jelentek meg nyugati piacokon beszállítóként. Az Európai Unióban ez a fajta integráció most is támogatott, hiszen a csoportba tömörülő termelők így tudnak többletpénzhez jutni. Ahol erős a tagszövetkezetek szervezettsége - például Csongrád, Bács-Kiskun, Komárom vagy Veszprém megyében - ott az érdekeiket már most hatékonyabban tudják képviselni, míg Borsodban és Nógrádban, ahol az ipar folyamatos leépülése miatt sorra szűntek meg a kis- és középvállalkozások, gyengült az érdekképviselet szervező ereje, nehezebb a dolguk a vállalkozóknak.
Tokár István szerint a kis- és középvállalkozások egyik legnagyobb gondja, hogy nem rendelkeznek elegendő saját tőkével a banki hitelfelvételeknél, így rendre elmaradnak a fejlesztések. Ugyanakkor ez a szektor az ország egyik legnagyobb foglalkoztatója, így a munkanélküliség alakulása szempontjából sem mindegy, tudnak-e fejlődni ezek a vállalkozások. Az OKISZ Magyar Iparszövetség azzal segíti tagjait, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács tagjaként már a döntések meghozatalánál képviseli az érdekeiket, s továbbadja az itt kapott információkat is. Működtetnek egy honlapot, háttéranyagokkal, elemzésekkel, pályázatfigyelést végeznek, jogi és pénzügyi tanácsadást szerveznek. Tervezik, hogy a jelenleg meglévő megyei iparszövetségek mellett létrehoznak regionálisakat is azért, hogy a térségi fejlesztési programokra hatékonyabban tudjanak pályázni. Tagtoborzásba kezdenek, hogy tovább szélesítsék azoknak a körét, akiknek érdekeit képviselhetik. Az újonnan megalakult regionális fejlesztési tanácsokba pedig az OKISZ Magyar Iparszövetség legalább megfigyelői státusszal rendelkező képviselőket szeretne küldeni.
A kisebb vállalkozások számára egyelőre kérdéses: hogyan részesülhetnek majd a támogatásokból. Szmuriga Andrea, a szigetvári Sziget Optika társtulajdonosa azt mondja: eddig sem találtak olyan pályázatokat, amelyeken sikerrel elindulhattak volna. Akik - hozzájuk hasonlóan - bérlik az üzlethelyiségeiket, nem tudnak garanciákat adni a banki kölcsönök felvételéhez sem. A fejlesztésekre viszont a saját bevételeikből nemigen futja, örülnek, ha az alkalmazottak bére, a rezsi és a bérleti díj kifizetése után marad annyi pénzük, hogy azt az árukészlet bővítésére fordíthassák.
A kutatás-fejlesztési programokban látja a boldogulás lehetőségét Németh Sándor, a Csongrád megyei Klárafalván működő Németh Toll Kft. tulajdonosa. Az uniós pályázati lehetőségeket eddig is kihasználták, de az elkövetkező hét esztendőben nagyságrendekkel nagyobb összegekre számítanak. A cég a bioenergia irányába bővíti tevékenységét, több magyarországi egyetemmel közösen olyan kísérleteket végeznek, amelyek elősegítik a fehérjében gazdag libatollszármazékok ilyen célú felhasználását.
