A bagoly és a veréb

A Ruandában élő franciák a hét vége óta hosszú tömött sorokban hagyják el az országot; és a dolgok nem úgy állnak, hogy közeli visszatérésben reménykedhetnének. Párizs és Kigali között teljes a szakítás.

A franciák mostani kiűzése, Párizs intézményeinek lelakatolása valójában arra utal, hogy ruandai genocídium máig lezáratlan ügy. Igaz, nem is lehet más - a hutuk és tuszik közötti mészárlás számlái rendezetlenek; a ügyben eljáró ENSZ-bíróság sem állítja, hogy az események hátterére sikerült már minden lényeges vonatkozásban fényt deríteni. Így aztán a nagyhatalmak lelkiismerete sem lett sokkal könnyebb azóta, hogy a külvilág 12 évvel ezelőtt lényegében tétlenül végignézte hozzávetőleg egymillió civil legyilkolását; sőt.

Jean-Louis Brugiere francia vizsgálóbíró mostani döntése (nemzetközi elfogatóparancs kibocsátása Paul Kagamé ruandai elnök és kilenc közvetlen munkatársa ellen) talán közelebb visz a tisztánlátáshoz. Igaz, Bruguiere lépését sokan csupán a francia lelkiismereti konfliktus enyhítésére tett kísérletnek látják. Mégis, az adott esetben alighanem inkább arról lehet szó, hogy a francia vizsgálóbíró csak a dolgát tette, mint korábban is annyi más ügyben - például a torrorista Carlos kézrekerítésekor. Ezúttal a vizsgálóbíró bizonyítékokra hivatkozva mondja, hogy Kagamé személyesen szervezte meg 1994-ben az akkori államfő, Habyarimana repülőgépének lelövését; a merénylet pedig - mint emlékezetes - ürügyül szolgált a hutuk tuszi-ellenes vérfürdőjéhez. Mindenesetre a részletes bizonyítási anyagot Brugiere egyelőre nem terjesztette a közvélemény elé - viszont az iratcsomót már eljuttatta a a ruandai ENSZ-bírósághoz. De az is tény, hogy az említett testület fanyalogva fogadja Bruguire ténykedését; egyik tagja pedig máris kételyeit hangoztatta a francia vizsgálóbíró bizonyítékait illetően.

Kagaménak kapóra jött az ellene kibocsátott francia letartóztatási parancs, hiszen kormányának viszonya már amúgy is elmérgesedett Párizszsal. Ezért Bruguiere döntése nyomán Kigali nyomban megszakította Franciaországgal a diplomáciai viszonyt és viszonváddal élt. Kagamé egy nemzetközi sajtótájékoztatóján arra hívta a figyelmet, hogy 1994-ben Habyarimana gépét francia katonák által ellenőrzött vidék felett találta el egy rakéta. A vádaskodást azzal tetézte, hogy szerinte francia szakértők képezték ki a tuszikat gyilkoló hutu milicistákat is. Az államfő úgy látja továbbá, Párizs azért szítja az ellenségeskedést, mert meg akarja dönteni az ő uralmát és helyébe "régi szövetségeseit, a genocídium valódi szervezőit" szeretné kormányon látni.

A Quai d'Orsay eddig nagy önfegyelemmel, lényegében szó nélkül hagyta a ruandai vádaskodásokat. Párizs mindöszsze arra tett utalásokat, hogy a vizsgálóbíró a végrehajtó hatalomtól függetlenül látja el hivatalát. A párizsi lapokban azonban meg nem nevezett hivatalos források annyit azért még hozzátesznek az ügyhöz: Kagamé azért idegeskedik, mert Bruguiere "már nem jár mesze az igazságtól".

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.