Fábry ronda kutyái
Ez jutott eszembe az egyik kereskedelmi tévécsatorna október végi beszélgetős műsoráról, amelyet Fábry Sándor nevével szokás fémjelezni. Ronda kutyák jelentek meg a tulajdonosaikkal. Az nem fogott meg, hogy volt olyan gazdi, aki külsőleg is hasonlított az ölebére, de a vizslatás lehetősége igen: vajon lehet-e egy ember sorsának futását egy állat életútjához hasonlítani? A felvonuló kutyás vendégek közül az egyik arról mesélt, hogy menhelyről fogadta örökbe a szerencsétlen állatot, a másik meg arról, hogy az utcán találta a kóborlóból immár házi kedvenccé felmagasztosult keverék jószágot. Rondák voltak a kutyusok? Valóban: emberi szemmel. Pontosabban: olyan emberi szemmel, amely csak hunyorogva lát.
A rondának minősített kutyák létezésének oka Magyarországon az ember általi felelőtlen ebszaporítás, valamint a kynológiai felkészültséget is nélkülöző, engedély nélküli fajtakikísérletezgetés. Az a szem, amely egy kutyát rondának lát, nem ismeri a rondasághoz vezető utat, és nincs tisztában azzal sem, hogy a rondaság bélyege sorsot teremthet: szomorú sorsot. A ronda "korcs" piaci értékkel nem bír, kölykei is rondák lesznek, és mire kimutatná egy szerető gazdinak a rejtett képességeit, már belerúgtak, elzavarták, megalázták. Az egyik hölgy elmesélte, hogy az utcáról befogadott kutyus rendszeresen megszökik tőle. Fábrynak eszébe sem jutott megkérdezni, vajon van-e tudomása az új gazdának arról, hogy előzőleg bántották-e az ebet, vagy megjegyezni, hogy biztosan bánthatták az előző helyén.
Németországban még a kilencvenes években egy pszichológiai vizsgálat kiderítette, hogy a társadalom "hasznos tagjai", ahogyan embertársaikkal, az állatokkal is tisztességesen viselkednek. A menhelyről örökbe fogadott ebre az intelligens ember úgy tekint, mint egy árvaházból kihozott gyermekre. Pusztán abból a tudományos megállapításból kiindulva, hogy az ember is, a kutya is társas lény, közösségre van szüksége a boldog élethez. A kutyák pedig szerencsénkre úgy vannak "kódolva", hogy előbb minket választanak társnak (falkavezérnek), és csak akkor érik be saját fajtársaikkal, amikor mibennünk már "csalódtak". Pozitívum, hogy egy olyan hölgy is felvonult piros kabátos kutyulijával, aki menhelyről hozta ki ezt az állatot. Megint csak nem tudtunk meg valamit: mi indította az asszonyt arra, hogy ne valami drága, fajtatiszta, direkt rondának tenyésztett kutyával éljen együtt, hanem egy "véletlenül" rondának született, hiányos szőrzetűvel?
Megértem én, hogy egy show feladata nem a tanítás, hanem a szórakoztatás. Ellenben azért vártam többet a ronda kutyás beszélgetéstől, mert Fábry szimpatikusan viselkedett a műsorban megjelenő állatokkal, és köztudottan nagy állatbarát, mi több, valódi állatvédő. Az elmúlt években neki köszönhetően ez a kereskedelmi tévécsatorna egy-egy "esti sóderben" többet mutatott be az ember-állat kapcsolatrendszerből - gondolok itt a magukat szívesen produkáló, kedvtelésből tartott kisállatok felvonultatására -, mint a közszolgálatiak és a többi kereskedelmi együttvéve. A hazai állatvédelem fejlődésének ugyanis az a feltétele, hogy kapcsolatunkat és kötelezettségeinket az állatokkal szemben érthetőbben határozzuk meg, ha már az állatoknak jogalanyiságot és jogokat nem is adhatunk. A pontos meghatározásnak köszönhetően nem tud majd becsapni bennünket egy-egy játékfilm vagy kutyakajás reklám, amelyben például bukósisakkal a fején a plafonig ugrál a házi kedvenc, mert majd megőrül a fülmeresztően fincsi granulátumért. És az sem fog előfordulni, hogy a gyerek odahaza damilt köt a kutyafülre, kipróbálni leghűbb barátján a tévében látott fülmeredést.
Az Egyesült Államok legtöbb tagállama élen jár a nemzeti és a nemzetközi állatvédelemben. Szigorú szabályok védik a cirkuszban, a televízióban, a hollywoodi szuperprodukcióban szereplő állatokat. A Walt Disney Stúdió hatvanas évekbeli botrányai után alakult ki a filmes állatvédelem. (Hasonló problémával küszködött hazánk első természetfilmese, Homoki-Nagy István, mert ráfogták, hogy alkotásainak szereplői kínlódtak a forgatásokon.) Amelyik amerikai producernek nincs jogalapja arra, hogy a filmje végére biggyeszthesse "a forgatás közben egyetlen állatnak sem esett bántódása" mentő mondatot, bizton számíthat egy-egy állatvédelmi szervezet vizsgálódására, és még filmje bemutatását is megtilthatják. Magyarországon öt éve nem képes egyik kormány sem végleges formába önteni a cirkuszi állatok védelméről szóló jogszabályt, arra pedig nincs is remény, hogy a filmes produkciókat hasonló regulák alá fogják. Épp ezért marad a "tévés személyiségekbe" vetett hit: nemcsak azért állnak állatokkal a nagy nyilvánosság elé, mert ez a fajta hatásvadászat Leonardo da Vinci "hermelines hölgye" óta nem megy ki a divatból, hanem azért is, mert tanítani akarják társadalmunkat az állatok védelmére - talán nem középiskolás fokon!
A ronda kutyákat továbbra is keresik a műsor készítői. (Show must go on.)
A szerző állatvédelmi jogász
