Progmat-külsejű, magas homlokú, monitor-tekintetű fiatalemberek pingvines pólóban, vállukon laptop-táskával - valahogy így képzeli el az avatatlan szemlélő a Linux felhasználói konferencia résztvevőit. A valóság egy kicsit más: van köztük ilyen jócskán, de akadnak azért alternatív figurák is – öltönyös szívtiprók, békés családapák, copfos rockerek, kigyúrt testépítők. Alapvetően rendszergazdák és más hasonló alkalmazás-orientált szakemberek között vagyunk, a szakma krémje vesz körül bennünket. És csupa-csupa férfi: a recepciós kislány először elnézően mosolygott arra a kérdésünkre, hogy hány hölgy van a résztvevők között, majd hosszas unszolásunkra kibökte, hogy kb. öt - a 200-ból. A címben feltett kérdést, hogy hol csajoznak a linuxosok, ezúttal nem fogjuk tudni megválaszolni, de egy biztos: nem a mostanihoz hasonló konferenciákon. A Linuxozás szemmel láthatóan férfimunka (alighanem a Windowsozás is, ha rendszergazdaként csinálja az ember – tisztelet a nőnemű kivételeknek), s nyilván jó mulatság is annak, aki ért hozzá.

Bár a nyílt forrású Linux operációs rendszer már réges-rég nem hobbiprogram (hogy mást ne mondjunk, nagy biztonságot igénylő, távolról sem amatőr banki, távközlési, államiazgatási rendszerek épülnek rá), a linuxos szakmai összejöveteleket mégis belengi az az érzés, mintha az informatikai őskorban járnánk, amikor a programozás még nem a pénzről szólt, és a sikert a "meg tudom csinálni" jelentette, nem pedig - mint manapság - az "el tudom adni".

Az újságírót - többek között - az különbözteti meg a Linux-specialistáktól, hogy azok biztosan tudnak neki újat mondani, míg ez fordítva nem feltétlenül igaz. Ezzel a szakmai alázattal felvértezve merültünk el a konferencia mélyvízében, előre felkészülve rá, hogy ha nem értünk valamit, az nem csak az előadók hibája lehet. A profi prezentátor arról ismerszik meg, hogy számunkra idegen témáról is tud érthetően, ad abszurdum élvezhetően beszélni. E tétel bizonyítására olyan előadást kerestünk, amely nyilvánvalóan nem a - mégoly Linuxbarát - nagyközönségnek szólt, hanem azoknak a beavatottaknak, akik már pingvinnel a homlokukon jöttek a világra. Sokáig versenyben volt "A sima védelemtől a Sarbanes-Oxley megfelelőségig" című prezentáció, de végül humanitárius okokból az egy fokkal érthetőbb című "Kettős játszma: SELinux a Red Hat Enterprise Linux 5-ben"-t választottuk. A félig-meddig hozzáértők számára az utóbbi cím is a biztonsággal kapcsolatos témát ígér - ez napjaink egyik slágere, ennek megfelelően várakozáson felüli az érdeklődés, még percekkel a kezdés után is folyamatosan érkeznek a hallgatók. Az előadót, az ULX-színekben induló Béres Lászlót linuxos körökben nem kell bemutatni, és a Népszabadság hasábjain is szerepelt már a Linux-hívő rendszermérnökök képviseletében. A prezentáció fényesen igazolja a fentiekben rögzített tételt: élvezetes, követhető, már-már izgalmas. Műkedvelő amatőrként is megtudjuk belőle, hogy egy igazán biztonságos rendszerben a rendszergazda sem tehet meg mindent, nem módosíthatja például a naplóbejegyzéseket (amelyek arról árulkodnak, hogy ki mikor milyen fájlokhoz fért hozzá - vagy szeretett volna hozzáférni), s ennek, vagyis a jogosultsági szintek pontos definiálhatóságának, a rendszer „megvesztegethetetlenségének” például egy banki környezetben vagy az adóhatóságnál alig túlbecsülhető jelentősége van.

Terítékre kerültek egyébként lényegesen közérthetőbb témák is, például a linuxos vírusvédelem, a nyílt forrású webes alkalmazások vagy az egyes Linux-verziók közötti átjárás problematikája. Többször is megérintett bennünket az ingyenesség varázsa, amikor a (minimum) Word-képességekkel rendelkező Lyx szövegszerkesztőről, vagy a nyílt operációs rendszerek népes (de többnyire ismeretlen tagokból álló) családjáról hallottunk. Érdekesség terén laikus nézőpontból a SSETI barkácsműhold-projekt szabad szoftveres kiszolgálása vitte el a pálmát (ez a történet szintén szerepelt már lapunkban, igaz, akkor nem a Linuxra kihegyezve) – többek között azt is megtudhattuk a programban rendszeradminisztrátorként részt vevő előadótól, hogy ez a fajta szoftverkörnyezet egészen más viselkedési, együttműködési és kommunikációs magatartást hoz elő a – többnyire diák – résztvevőkből (illedelmesebbek, udvariasabbak és nem mellesleg célratörőbbek) mintha kereskedelmi szoftverekkel kommunikálnának.

A konferencián megválasztották az esemény legjobb előadóját is, az idei nyertes a Xen virtualizációról beszélő Szalai Ferenc lett. A tudósító pedig azzal a megnyugtató érzéssel indult vissza a szerkesztőségbe, hogy egy különleges világba sikerült ismét bepillantania – mintha legalább is a pingvinek között járt volna, valahol a déli sarkvidéken.